Amikor azt
mondom: ’Táplálás’, nem csak táplálkozásra gondolok, hanem minden impulzusra,
amit magadba beengedsz. Manapság az egészség-tudatosság, leginkább tudatos táplálkozást
jelent. A tudatos táplálkozás pedig többnyire kimerül abban, hogy ’mit’ és csak
kevés figyelem jut a ’hogyan’-ra.
Óriási
túlkínálat van különböző, táplálkozási rendszerekből. Nagy a káosz, nehéz
dönteni, melyik is az ’igazi’, mert mindegyik ezt hirdeti magáról. Hol vannak már,
a régi szép idők, mikor még volt a vegetáriánus, meg volt a hús-evő!
Ma már lehetsz
nyers-vegán, paleolit, vagy makrobiotikus, vásárolhatsz laktóz, vagy glutén mentes
ételeket, étkezhetsz vércsoport szerint, vagy az egyszerűség kedvéért átállhatsz
akár a fény-táplálkozásra.
A legszebb az
egészben az, hogy e rendszerek hívei sokszor úgy fogalmazzák meg, hovatartozásukat,
hogy ők azok, akik kizárják az étkezésükből ezt, vagy azt az ételt. Fontosabb
az, amit nem esznek, mint az, amit esznek.
Mivel
ilyenkor az egész élet a táplálkozás körül forog, egy jól meghatározott, gasztronóm filozófia alapján, nyugodtan
mondhatjuk, hogy tulajdonképpen táplálkozás-vallások
jönnek létre.
Ha engem
kérdezel erről, valószínűleg Apám kedvenc mondatával foglak megajándékozni.
„Édes fiam, ha rám hallgatsz, azt (t)eszel, amit akarsz…”
Pontosabban,
mindenki azt eszik, amit akar, csak viselje a következményeit…
Ebben a gasztronóm
zűrzavarban, a józan ész, a tiszta szív és az egészséges ösztönök szentháromsága
segít eligazodni.
Elfogadhatsz valamit dogmaként, de elfogadhatod azért is,
mert érzed az igazságát. Tartozhatsz egy szektához, ahol minden beszélgetés
téma, minden kérdés és minden válasz előre meg van határozva, vagy tartozhatsz
a barátaidhoz, ahol természetesen viselkedhetsz.
A Te
döntésed, hogy hagyod-e magad korlátozni a szabadságodban, vagy minden helyzetben
úgy cselekszel, ahogy Te jónak látod, viselve az ezzel járó felelősség minden terhét.
Amikor
valaki lemond például a húsról, engem elsősorban az érdekel, miért.
Van olyan
ismerősöm, aki saját bevallása szerint ’imádja a húst’, de egészségügyi okokból
kénytelen volt lemondani róla. Van, aki erkölcsi alapon nem eszik húst, mivel
sajnálja az állatokat és nem akar rossz karmát felhalmozni azáltal, hogy részt
vesz a meggyilkolásukban. Ettől persze még viselkedhet kevésbé etikusan ember társaival
szemben (különösen azokkal, akik fogyasztanak húst).
Van, aki egyszerűen
nem szereti a húst, vagy érzi, hogy nincs rá szüksége. Számomra talán ez a
motiváció a leghitelesebb, mivel az inspirációt nem külső ismeretekből, hanem
saját, belső megérzéseiből meríti.
Ez az út
azonban ijesztően öntörvényű. Lehet, hogy hosszú hónapokon, éveken keresztül
nem eszel húst, de egy szép nap arra ébredsz, hogy reggelire egy jó, finom,
pörcös rántottát akarsz majd enni, egy kupica pálinkával. Ha ezt érzed, az lesz
a hiteles cselekedet, ha így is teszel.
A tested, ha
nincs teljesen letompítva, érzi, hogy mire van szüksége.
Itt jön be a
’hogyan’ kérdése.
Függetlenül
attól, hogy eszel-e húst vagy sem, a test, a lélek temploma, így ennek táplálása egyfajta szertartás.
Megtiszteled-e
az ételt, amit megeszel?
Szántál
pénzt a megvásárlására, esetleg energiát az elkészítésére. Tiszteled-e magadat
és az ételt annyira, hogy megadod a módját és szentelsz időt az elfogyasztására
is?
Ez nem csupán
annyit jelent, hogy zabálás helyett kulturáltan fogyasztod el, hanem azt is, hogy
odafigyelsz az ízekre. Ha közben tévét nézel, fészbukozol, fecsegsz, vagy
sietsz, mert oda kell, érjél valahova, megbántod az ételt és az megtartja ízeit
magának. A legfinomabb, legnagyobb szeretettel elkészített ételeket eheted így, nem
fognak benned nyomot hagyni, ha csak nem negatívat. Az étel bosszúját meg azt hiszem,
mindannyian ismerjük szegről, végről…
Képzeld el, hogy
egy csirke az életét adta azért (még ha nem saját jószántából is), hogy egzotikus,
thai leves legyen belőle. Úgy gondolom, ha ezért hálát adok Neki, a lelke megnyugszik,
és könnyebben talál utat egy szerencsésebb inkarnációhoz. Ha undorodva lehúzom
a vécén, nem vagyok etikus a csirke lelkével szemben.
A természeti
népek vadászai nem trófeákat gyűjtenek, hanem elejtik a vadat, hogy legyen mit
ennie a közösségnek. Csak annyit vesznek el, amennyire szükségük van, és minden
alkalommal bocsánatot kérnek az állattól, amiért kioltják az életét.
Mikor Xebeche,
a Halott Ember indiánja első vadászatáról mesélt, először nem is esett le miről van szó. „Sokáig jártam szarvas
Testvéreim nyomában, mígnem az egyik végül megsajnált, és nekem adta az
életét…”
Aki így tud
ölni, annak bűn, vegetáriánussá válni...
Ami viszont
egy hozzám hasonló, gasztronómiailag megrögzötten öntörvényű egyén számára is
etikus döntés, hogy a tőle telhető legteljesebb módon kerüli a gyors éttermi
ételeket, és minden olyan helyet, ahová a hús nagyüzemi húsgyárakból és vágóhidakról
kerül.
Így Te, a magad
részéről nem járulsz hozzá az állat-holocaust-hoz, és ahhoz az embertelen
rendszerhez, mely nagyon sok léleknek okoz mérhetetlen szenvedést, másoknak meg
óriási profitot, miközben totálisan kizsigereli a Föld golyót. Ezen a téren nem baj, ha tántoríthatatlan elvei vannak az
embernek.
Nagy kérdés,
hogy azok az állatok, melyeket évszázadok óta a húsukért tenyésztenek, mennyire
lennének életképesek, ha kikerülnének a természetbe.
Arról már
volt szó, hogy, ha nem muszáj, ne tévézzünk már evés közben, de vajon jó dolog-e
enni tévézés közben? (A kérdés inkább költői.)
A
Jóskönyvben van egy olyan jósjel, amelynek ’Táplálás’ a neve. Azt írja: „Figyelj
arra, mivel táplálod magad és másokat.” Ez a jósjel sokkal inkább szól a
szellemi, mint a fizikai táplálék minőségének fontosságáról. „Az ember azzá
lesz, amit gondol. De legfőképpen a hitek és a tévhitek táplálnak: Az ember azzá
lesz, amivé mágikus hite-képzelete alapján varázsolja magát.”
Hasznos dolog
tehát, ha beépítesz egy szűrőt magadba és ez alapján döntöd el, mit engedsz be
– legyen szó, képekről, hangokról, információról – és mit nem, hisz vannak
tartalmak, melyek ténylegesen megfekszik a lelki
gyomrunkat.
A kulcsszó
az éber jelenlét és a középpontoddal való, megszakíthatatlan kapcsolat. A jelen
pillanat érzékelését és az ebben való időzést célzó meditációk segítenek ebben.
Ilyenkor szinte érzed azt a védőburkot, ami körbevesz és megóv az ártalmas
külső hatásoktól.
Egy jó savászana
szintén erősen hozzájárulhat a mentális védelmed kiépítéséhez.
A dolog másik
fele, hogy Te hogyan hatsz a környezetedre. A tiszta éberség állapotában arra
is jóval fogékonyabb vagy, hogy Te se mérgezz másokat ártalmas szavakkal,
tettekkel és gondolatokkal.
Ehelyett megengedheted
magadnak, hogy a belső erőből fakadó lelki békédet oszd meg másokkal és magadat
is ezzel tápláld.
Jó táplál(koz)ást!