2013. október 2., szerda

Táplálás

Amikor azt mondom: ’Táplálás’, nem csak táplálkozásra gondolok, hanem minden impulzusra, amit magadba beengedsz. Manapság az egészség-tudatosság, leginkább tudatos táplálkozást jelent. A tudatos táplálkozás pedig többnyire kimerül abban, hogy ’mit’ és csak kevés figyelem jut a ’hogyan’-ra.



Óriási túlkínálat van különböző, táplálkozási rendszerekből. Nagy a káosz, nehéz dönteni, melyik is az ’igazi’, mert mindegyik ezt hirdeti magáról. Hol vannak már, a régi szép idők, mikor még volt a vegetáriánus, meg volt a hús-evő!

Ma már lehetsz nyers-vegán, paleolit, vagy makrobiotikus, vásárolhatsz laktóz, vagy glutén mentes ételeket, étkezhetsz vércsoport szerint, vagy az egyszerűség kedvéért átállhatsz akár a fény-táplálkozásra.



A legszebb az egészben az, hogy e rendszerek hívei sokszor úgy fogalmazzák meg, hovatartozásukat, hogy ők azok, akik kizárják az étkezésükből ezt, vagy azt az ételt. Fontosabb az, amit nem esznek, mint az, amit esznek.

Mivel ilyenkor az egész élet a táplálkozás körül forog, egy jól meghatározott, gasztronóm filozófia alapján, nyugodtan mondhatjuk, hogy tulajdonképpen táplálkozás-vallások jönnek létre.



Ha engem kérdezel erről, valószínűleg Apám kedvenc mondatával foglak megajándékozni. „Édes fiam, ha rám hallgatsz, azt (t)eszel, amit akarsz…”
Pontosabban, mindenki azt eszik, amit akar, csak viselje a következményeit…

Ebben a gasztronóm zűrzavarban, a józan ész, a tiszta szív és az egészséges ösztönök szentháromsága segít eligazodni. 

Elfogadhatsz valamit dogmaként, de elfogadhatod azért is, mert érzed az igazságát. Tartozhatsz egy szektához, ahol minden beszélgetés téma, minden kérdés és minden válasz előre meg van határozva, vagy tartozhatsz a barátaidhoz, ahol természetesen viselkedhetsz.

A Te döntésed, hogy hagyod-e magad korlátozni a szabadságodban, vagy minden helyzetben úgy cselekszel, ahogy Te jónak látod, viselve az ezzel járó felelősség minden terhét.



Amikor valaki lemond például a húsról, engem elsősorban az érdekel, miért. 

Van olyan ismerősöm, aki saját bevallása szerint ’imádja a húst’, de egészségügyi okokból kénytelen volt lemondani róla. Van, aki erkölcsi alapon nem eszik húst, mivel sajnálja az állatokat és nem akar rossz karmát felhalmozni azáltal, hogy részt vesz a meggyilkolásukban. Ettől persze még viselkedhet kevésbé etikusan ember társaival szemben (különösen azokkal, akik fogyasztanak húst).



Van, aki egyszerűen nem szereti a húst, vagy érzi, hogy nincs rá szüksége. Számomra talán ez a motiváció a leghitelesebb, mivel az inspirációt nem külső ismeretekből, hanem saját, belső megérzéseiből meríti.

Ez az út azonban ijesztően öntörvényű. Lehet, hogy hosszú hónapokon, éveken keresztül nem eszel húst, de egy szép nap arra ébredsz, hogy reggelire egy jó, finom, pörcös rántottát akarsz majd enni, egy kupica pálinkával. Ha ezt érzed, az lesz a hiteles cselekedet, ha így is teszel.

A tested, ha nincs teljesen letompítva, érzi, hogy mire van szüksége.
Itt jön be a ’hogyan’ kérdése.



Függetlenül attól, hogy eszel-e húst vagy sem, a test, a lélek temploma, így ennek táplálása egyfajta szertartás. 

Megtiszteled-e az ételt, amit megeszel?
Szántál pénzt a megvásárlására, esetleg energiát az elkészítésére. Tiszteled-e magadat és az ételt annyira, hogy megadod a módját és szentelsz időt az elfogyasztására is?

Ez nem csupán annyit jelent, hogy zabálás helyett kulturáltan fogyasztod el, hanem azt is, hogy odafigyelsz az ízekre. Ha közben tévét nézel, fészbukozol, fecsegsz, vagy sietsz, mert oda kell, érjél valahova, megbántod az ételt és az megtartja ízeit magának. A legfinomabb, legnagyobb szeretettel elkészített ételeket eheted így, nem fognak benned nyomot hagyni, ha csak nem negatívat. Az étel bosszúját meg azt hiszem, mindannyian ismerjük szegről, végről…



Képzeld el, hogy egy csirke az életét adta azért (még ha nem saját jószántából is), hogy egzotikus, thai leves legyen belőle. Úgy gondolom, ha ezért hálát adok Neki, a lelke megnyugszik, és könnyebben talál utat egy szerencsésebb inkarnációhoz. Ha undorodva lehúzom a vécén, nem vagyok etikus a csirke lelkével szemben.

A természeti népek vadászai nem trófeákat gyűjtenek, hanem elejtik a vadat, hogy legyen mit ennie a közösségnek. Csak annyit vesznek el, amennyire szükségük van, és minden alkalommal bocsánatot kérnek az állattól, amiért kioltják az életét.



Mikor Xebeche, a Halott Ember indiánja első vadászatáról mesélt, először nem is esett le miről van szó. „Sokáig jártam szarvas Testvéreim nyomában, mígnem az egyik végül megsajnált, és nekem adta az életét…”

Aki így tud ölni, annak bűn, vegetáriánussá válni...

Ami viszont egy hozzám hasonló, gasztronómiailag megrögzötten öntörvényű egyén számára is etikus döntés, hogy a tőle telhető legteljesebb módon kerüli a gyors éttermi ételeket, és minden olyan helyet, ahová a hús nagyüzemi húsgyárakból és vágóhidakról kerül.



Így Te, a magad részéről nem járulsz hozzá az állat-holocaust-hoz, és ahhoz az embertelen rendszerhez, mely nagyon sok léleknek okoz mérhetetlen szenvedést, másoknak meg óriási profitot, miközben totálisan kizsigereli a Föld golyót. Ezen a téren nem baj, ha tántoríthatatlan elvei vannak az embernek.

Nagy kérdés, hogy azok az állatok, melyeket évszázadok óta a húsukért tenyésztenek, mennyire lennének életképesek, ha kikerülnének a természetbe.



Arról már volt szó, hogy, ha nem muszáj, ne tévézzünk már evés közben, de vajon jó dolog-e enni tévézés közben? (A kérdés inkább költői.)



A Jóskönyvben van egy olyan jósjel, amelynek ’Táplálás’ a neve. Azt írja: „Figyelj arra, mivel táplálod magad és másokat.” Ez a jósjel sokkal inkább szól a szellemi, mint a fizikai táplálék minőségének fontosságáról. „Az ember azzá lesz, amit gondol. De legfőképpen a hitek és a tévhitek táplálnak: Az ember azzá lesz, amivé mágikus hite-képzelete alapján varázsolja magát.”



Hasznos dolog tehát, ha beépítesz egy szűrőt magadba és ez alapján döntöd el, mit engedsz be – legyen szó, képekről, hangokról, információról – és mit nem, hisz vannak tartalmak, melyek ténylegesen megfekszik a lelki gyomrunkat.

A kulcsszó az éber jelenlét és a középpontoddal való, megszakíthatatlan kapcsolat. A jelen pillanat érzékelését és az ebben való időzést célzó meditációk segítenek ebben. Ilyenkor szinte érzed azt a védőburkot, ami körbevesz és megóv az ártalmas külső hatásoktól.

Egy jó savászana szintén erősen hozzájárulhat a mentális védelmed kiépítéséhez.

A dolog másik fele, hogy Te hogyan hatsz a környezetedre. A tiszta éberség állapotában arra is jóval fogékonyabb vagy, hogy Te se mérgezz másokat ártalmas szavakkal, tettekkel és gondolatokkal.



Ehelyett megengedheted magadnak, hogy a belső erőből fakadó lelki békédet oszd meg másokkal és magadat is ezzel tápláld.


Jó táplál(koz)ást!