Mantra

Neked mi a mantrád? Hogy nincs? Hogy, hogy nincs?! Olyan nincs. Mantrája, kérem, mindenkinek van…

Lássuk csak, mire is gondolok. Ismerős ’kedvencek’ például a „Már megint…” kezdetűek. „Már megint feltúrták a k…va 4es, 6ost!” „Már megint el fogok késni!” „Már megint én szívok!” Stb….

Szép csendben duruzsol a füledbe, akár egy pihentető program.

Lehetne  még hosszan sorolni a listát, de minek? Már most belefáradtam…

Ész-osztó Gergő „már megint” mondja a magáét…

Egy árnyalatnyival komolyabbra fogva a szót, a számtalan lehetséges fordítás és értelmezés közül én a mantrát, leginkább ’az elme eszközének’ szeretem tekinteni.  

A mantra, mint az elme eszköze, ha tetszik; járműve. Hogy ez mennyire tudatos, és, hogy merre visz, azt már mindenki maga dönti el.

Sokféle, klasszikus értelembe vett mantra létezik. 

Vannak ’bija (azaz mag) mantrák’, vannak ’shanti (azaz béke) mantrák’ és az egyes, spirituális minőségekhez tartozó istenségeknek is meg vannak maguk mantrái. Mantrákat használnak a különböző hindu, buddhista, muszlim és keresztény tradíciókban egyaránt.

Működésük egyetemes, és eredetük arra az időre vezethető vissza, mikor még a szavaknak teremtő erejük volt. Még a világ teremtését is innen eredeztetik szinte minden vallásos hagyományban. 

„Kezdetben vala az ige, és az ige Istennél vala, és az ige Isten vala.” – ahogy az Ó Testamentumban olvashatjuk.

A manapság rendkívül divatos, minden valamire való, spirituálisan túlfűtött egyén testére ’kötelező módon’ feltetovált, jóga stúdiók falát muszájból díszített, ’Aum’ szótag is méltán híres és népszerű, hiszen ez az első mantra, mely a világ teremtésével egyidős. Ennek zengetése foglalja keretbe a legtöbb jóga órát. 

Még a hírhedten materialista természet tudósok is ős-robbanásról beszélnek, amit nehéz elképzelni valamiféle hangjelenség nélkül.

A mantra tehát hang, a hang rezgés, a rezgés hullám, a hullám hátán pedig jól esik szörfözni.

Hogy működik, afelől semmi kétség. Már csak az útirányt kell meghatározni.

Hová szeretnél eljutni? Ez a kérdés.

Mantrát lehet tudatosan és öntudatlanul is használni. Természetesen az utóbbi a veszélyesebb. Úgy szörfözni, hogy nem is tudod, hogy szörfözöl, eléggé vakmerő dolog…

Közelítsük hát meg praktikusan a kérdést.

Mindannyian belekerülhetünk olyan szituációba, ahol nagyfokú bölcsességre és tisztán látásra van szükségünk. Ilyenkor, ha vallásunk nem tiltja, nyugodtan használhatjuk ’A Végtelen Bölcsesség Bódhiszattvájának’, Manjushri-nek a mantráját. Ez a mantra már sok vizsga előtt segített abban, hogy erősen összpontosított tudatot érjek el.

  

Így hangzik: ’Om-á-rá-pá-cá-nádhi-hum’.  

Persze, ha egyáltalán nem tanultál, nem valószínű, hogy segít Rajtad, de a benned rejlő nyugalmat és bölcsességet mozgósítva, esetleg ki tudsz magadnak dumálni egy második esélyt…

Ha a szituáció nagyfokú együttérzést igényel, a megfelelő, tiszteletteljes hozzáállással (ez természetesen az előzőre is vonatkozik), segítségül hívhatjuk ’Csenrézit’, ’A határtalan Együttérzés Bódhiszattváját’.

Az Ő mantrája, a jól ismert ’Om Máni Pádme Hum’.

Egy időben rendszeresen használtam autó-stoppolásra, de mostanra ’le lettem tiltva’ az efféle huncutságokról, mert ez a tevékenység sajnálatos módon elősegíti a ’nincs pénzem’ mantra térnyerését, mely a csóróság meleg ágyaként, maga a fertő, minden kedves kibontakozni vágyó számára.

Ezzel vissza is értünk a kezdőponthoz, azaz, a ’Neked mi a mantrád?’ kérdéshez.

Az öntudatlanul ismételgetett mondatok, bizony könnyen 'önbeteljesítő' jóslatokká válhatnak, azaz (ne legyünk naivak) válnak.

Vajon melyik uralkodó örülne annak, ha országában csupa boldog, szabad és tudatos lény lakna? Ugye, hogy költői a kérdés?

Valószínűleg a ’Jó Isten’ az egyetlen ilyen uralkodó (furcsa is ezt a kifejezést használnom)… Nem hiába gondolták már a középkorban is, hogy igazságra és boldogságra egyedül a Mennyek Országában lelhet az ember…

A lényeg tehát annyi, hogy, ha magadnak és nem a ’Nagy Testvérnek’ akarsz jót, kénytelen vagy tudatosítani automatikusan pörgetett mantráidat, és, ha azok nem oda visznek, ahová jutni szeretnél (például a kétségbe esés szélére, önbizalmad és önbecsülésed teljes összeomlásába, vagy, ’ne adj Isten’ a katatón, mélabús, halálváró depresszióba), érdemes lecserélni őket a Neked megfelelőekre.

A közkedvelt ’Válság van, jön a baj. Nincs pénze az embereknek (pl: jógára, vagy bármire, amit tanítani szeretnél)…’ - mantrát például, érdemes máris jó messzire elhajítani és helyette találni valami célravezetőbbet.

Nekem életmentő a saját, tudati transzformációmhoz például a ’Minden élethelyzetben tökéletes létbizalmam (micsoda varázsszó!) vezérli gondolkodásomat pozitív, áldásos irányba.’ - mantra. 

Amikor a dolgok látszólag összefognak ellenem (Veled is történik ilyesmi?), és ezért a jogosnak vélt kétségbeesés kerülget, igyekszem bedobni az ’Akármi történik velem, értem történik és mindig, a számomra legáldásosabb módon alakul.’ hit-erősítő mantrát.

Mert a ’hit’ egy olyan dolog, ami nélkül a spirituális útkeresésünk sajnos halálra van ítélve. 

A hit azt jelenti, hogy tántoríthatatlan bizonyosságod van a saját sikeredben (ami jóval több, mint csak a saját sikered) és az Univerzum támogatásában még akkor is, ha minden jel ennek épp az ellenkezőjére utal.

Erre bátorított Jézus is, mikor azt mondta: „ha csak akkora hitetek is van, mint egy mustármag, hegyeket mozgathattok vele.”

Egy próbát megér, nem?