„Az Úr útjai kifürkészhetetlenek.” Ez az egyik
legbosszantóbb, mégis legreménytelibb mondat, amit az áldott kereszténység
reánk hagyományozott…
Nem akarásnak nyögés a vége, de sokszor az akarásnak is.
Amikor az út, amit taposol, hosszú ideig egyenesen halad, könnyen
ellustulhatsz, elbóbiskolhatsz. Biztonságban érzed magad, akkor kapsz csak
észbe, mikor hirtelen kanyar vagy útelágazás elé érsz.
Na, most merre? Van időm bevenni a kanyart?
Van úgy, hogy nincs időd dönteni, van úgy, hogy a legjobb
döntés is látszólag rossz döntés és fájdalommal jár. Fának mész, árokba borulsz,
a választott út zsákutcába vezet. Az Élet megállásra vagy adott esetben akár
térdre kényszerít.
De hát eddig olyan jól ment minden! Mi, a fene történt? Hol
rontottam el? Miért ver engem az Isten? Azt hittem, jó úton vagyok... Dühös vagy és joggal, perelsz az Univerzummal, ez azonban
nem változtat a tényen. Menet állj! Újra tervezés indul.
Az egyik legnagyobb hiba, hogy, ha elesel, még rúgsz is
egyet magadon. Talán még látod is a banánhéjat, amit könnyen átléphettél volna,
ha jobban figyelsz. „Miért nem figyeltem? Miért nem voltam éberebb, miért nem
vettem észre a közelgő, baljós jeleket?” Utólag beugrik egy megérzés, amit akkor
figyelmen kívül hagytál, egy mondat, amit nem akartál meghallani. Te vagy a
hibás, magadra vess, miért nem voltál körültekintőbb?
Nem elég, hogy pofára estél, még jól be is olvasol magadnak.
Sokszor automatikusan belecsúszunk ebbe az önbüntető viselkedés
mintába, hisz ezt tanultuk. Tett van és következmény, vállalni kell, a
felelősséget, a balhét el kell, kérem vinni. Ez így rendben is van, de teljesen
felesleges emiatt még bántanod is magad.
Visszanézel, hogy értékeld a helyzeted, hogy megtaláld a
hibát és levond a tanulságokat. Ilyenkor legtöbbször meg is találod azt a
pontot, ahol még menthető lett volna a helyzet, de az is lehet, hogy egyszerűen
nincs ilyen pont.
Zavarba ejtő ez a felismerés. Igen, lehettél volna éberebb,
hallgathattál volna a figyelmeztető hangra, de a baj, akkor is bekövetkezett
volna. A kanyaron túl leszakadt az út, ha ott esel le, az még rosszabb lett volna.
Kiderül, hogy az útelágazás másik felén is várt volna rád valami
kellemetlenség.
- De hát hol rontottam el?
- Sehol.
- Akkor miért büntet az Univerzum?
- Nem büntet. Egyszerűen most ez van, ezzel kell kezdeni
valamit.
- Akkor lehet, hogy mégsem velem van a baj?
- Nem, sőt, nincs is baj. Helyzet van.
- És akkor most, hogyan tovább?
- Hiába is agyalsz, erre most nem fogsz rájönni. Nem az a
dolgod, hogy megold a problémát, hanem, hogy állj meg és nézz körül. Láss,
érezz, tapasztalj! Szívd magadba azt, ami körülvesz. Érezd a hús-vér valóságot,
hogy lüktet benned az élet, és, hogy Élet vesz körül minden pillanatban.
Ilyenkor valójában nem büntetést kapsz, hanem időt. Amint
megérted ezt, hirtelen felértékelődik a pillanat.
Egy kapcsolat, egy munkahely, egy álom elveszik és vele
vesznek az ötletek, a tervek, meg az illúziók is. Megáll az idő és neked nem
kell, tenned semmit. Nem büntetés ez, még, ha fáj is a hiány, hanem ajándék,
kegyelmi állapot, mikor egy pillanatra megláthatod a valóság illúzióktól mentes
arcát, mely olyan, akár a fodrozódás nélküli víztükör. Tiszta és egyértelmű.
Aztán beesteledik és rád telepszik a ’Lélek Sötét
Éjszakája’. Ezt nem lehet elkerülni, megúszni. A Kétség, Félelem, Szégyen és
Bizonytalanság démonai vetik Rád magukat. Sokat nem alszol, viszont derekasan
küzdesz, mert ösztönösen érzed, hogy most a túlélés a tét, és, ha nem adod fel,
túl fogod élni.
Egy éjszakán keresztül harcolsz az értékeidért, kételkedni
kezdesz mindenben, amiben korábban hittél, leginkább önmagadban és a léted
értelmében. Nem érted, miért veszítesz el valamit, amit az eddig, önmagadon
végzett, kitartó munka gyümölcsének értékeltél. Miért ad valamit az Ég az egyik
kezével, mikor másnap, a másik kezével úgyis elveszi azt?
A kérdések jogosak, és később a válasz is megérkezik.
Nézd meg magad most, milyen felfokozott tudatállapotban vagy!
Megtennél bármit, borítanál bármit az életedben, hogy visszakapd, amit
elveszítettél. Kész vagy áldozatot, bátor tettet hozni, kész vagy kockázatot
vállalni. Kilépsz a komfort zónádból, és megteszed azt, amit évek óta halogatsz
és, amit már rég meg kellett volna tenned.
Az egész éjszakás küzdés után nyugodt és tiszta a hajnal. Értelmet
nyer a veszteség. Nem ész nélküli önfeláldozásra készülsz, hanem arra, hogy
átlépd a saját árnyékodat. Előtérbe kerül és megszólal a bölcsebbik részed, aki
erős, és feltétlen szeretettel van Feléd:
- Most itt a pillanat, tedd meg, de nem azért, hogy
megjavítsd, ami elromlott, mert lehet, hogy nem lehet már megjavítani. Tedd meg
magadért. Most minden változik, minden bizonytalan. Az egyetlen dolog, ami
mindig ott lesz Neked, az Te magad vagy. Add meg magadnak ezt az ajándékot!
Dobd le magadról a kinőtt kígyóbőrt. Már nem segít, nem véd meg, csak
akadályoz.
Bújj ki a bábból és bontsd ki a szárnyaidat!
Félelemből korlátoztad magad, hogy megfelelj? Már nem kell,
szeretetet koldulj, mert van Benned elég, jut belőle Neked is.
Mi az, amit már rég meg akartál adni magadnak, de idáig
halogattad?
Ha nem ijedsz meg a fájdalomtól, és végig harcolod ezt az
éjszakát, végül Rád talál az az Erő, ami a tiszta (illúzióktól, hátsó
szándéktól, elvárásoktól mentes) tett megvalósításához szükséges.
Pontokba szedtem néhány fontosabb felismerést, melyek mostanában
tudatosultak bennem. Nem biztos, hogy minden esetben pont így, ebben a
sorrendben történnek, de talán egyik másik része Neked is ismerős és segítő
hatású lehet:
·
Eljön az idő, mikor megérted, nem büntetésből
kapod az ívet az Élettől. Nem Benned van a hiba. Ami történik, az ugyanúgy az
Élet része, mint a jóleső, boldog pillanatok.
·
Állj meg és nézz körül, lásd meg, mennyi örömteli
dolog maradt így is melletted.
·
Nézz szembe a veszteség fájdalmával. Ha engeded,
ha átereszted magadon, előbb szabadulsz, és a végén, mint a mesében, „hétszer
erősebben, és hétszer szebben” fogsz visszatérni.
·
Halld meg a bölcsebbik részed hangját. Olyan
szeretet és erő rejlik ebben, melyhez hétköznapi élethelyzetben nehezebb
hozzáférni. Ilyenkor döbbensz rá, micsoda érzelmi erőtartalékok rejlenek még Benned.
·
Adj minderre időt magadnak. Azzal tudod a
legjobban sürgetni a folyamatot, ha nem sürgeted. Ilyenkor (valójában mindig)
Tiéd a világ összes ideje és mégis mindez egyetlen, tökéletesen átélt, időtlen
pillanatban sűrűsödik össze. Már nincs, hova rohanni, nincs, mitől félni, aggódni,
szorongani. Lehet végre élni.
·
Ami régen vágyott lehetőségként szembe jön
Veled, arra bátran mondj igent, mert megérdemled. Most van itt a lehetőség,
hogy az életed egy új, megalkuvás mentes szakaszába lépj.
Ha bármikor hasonló helyzetbe kerülnél, kívánok hozzá Erőt,
Kitartást, Bölcsességet és önmagad felé való teljes Elfogadást, Szeretetet.
Szép Karácsonyt, és Izgalmas, Önmegvalósításban Gazdag,
Boldog Új Évet Neked, Kedves Barátom.
