2013. május 28., kedd

Trataka – ’Nézd a lángot!’


A jógában a ’sat karma’ vagy ’sat kriya’ néven ismert tisztító gyakorlatok között van egy ’trataka’ nevű gyakorlat, mely röviden arról szól, hogy pislogás nélkül nézel hosszabb ideig (30 vagy több másodpercig) egy vizuális objektumot, lehetőleg egy gyertya lángját (szemüveg és kontaktlencse nélkül!).



A szem rövidesen erősen könnyezésnek indul és a pislogási reflex leküzdése komoly erőfeszítést igényelhet. Egy idő után végre behunyhatod a szemedet, és az összedörzsöléssel felmelegített tenyeredet addig tartod a szemed előtt, amíg a szem ki nem piheni magát és el nem lazul. Ez után lassan lecsúsztathatod a tenyereket a szemed elől, és jöhet a következő kör. Érdemes 3x, 4x megismételni.

Ez a gyakorlat tisztítja a látást és nyugtatja az elmét, emellett számos egyéb szempontból is izgalmas hozadékai vannak.


A szánkhja filozófiában az érzékszervi tapasztalás úgy épül fel, hogy minden egyes érzékszervhez tartozik egy lételem, melynek a minősége erősen meghatározza az érzékelés tárgyát.

Ebben a rendszerben a szemhez a tűz elem tartozik. A tűz elemhez kapcsolódik a fény, mint minőség és mint jelenség egyaránt. Ha belegondolunk, ez egészen logikus, hiszen a fény a látás egyik legfontosabb alapfeltétele és a fényt elsősorban a szemünkkel tudjuk érzékelni.

Van azonban egy bökkenő. Amíg a figyelmemet a szememen keresztül teljes mértékben az érzékelés tárgyának szentelem, ténylegesen a lángot látom. Most viszont, ahogy a láng szót olvasod, már nem azt a lángot látod, amit én, hanem azt a képet, amit az elméd, a fogalmi tudatban létre hoz a lángról.


Tehát az elme ’trükkjén’ keresztül, láthatod a tárgyat, annak tényleges jelenléte nélkül. Így látunk álmunkban, képzeletben, meditációban és így látnak a vakok is. Nem a szem lát, hanem az agy – mondják a hozzáértők – a szem csak közvetít.

Az elménk ugyanakkor ezt a ’trükköt’ nagyon ügyesen használja az érzékelés egész területén. Ezen alapszik társadalmunk vizuális működése, a kommunikáció, az internet, a reklámok. Tárgy nélküli információ bombázza az elménket feldolgozhatatlan mennyiségben, mely által a fogalmi tudatunk, pihenés nélküli, görcsösen feszült állapotba kerül. Pontosan azt teszi, amit a munka-mániás, ’work-aholic’ emberek. 


Magától már nem tud leállni, nem tud pihenni. Ha kell, a nem, kényszeresen dolgozik.
Ezt valamikor nagyon régen már a korai buddhisták is észre vették, és a Nagy Együttérzéstől hajtva kifejlesztettek egy végtelenül egyszerű, mégis hihetetlenül hatásos gyakorlatot.

Ez a gyakorlat arról szól, hogy az elme végre eldobja a térképet, és helyette hagyja, hogy az érzékszerv elmerüljön a neki megfelelő tárgy közvetlen érzékelésében.
Ezt hívják közvetlen érzékszervi tapasztalásnak, mely vizuális esetben gyakorlatilag majdnem megegyezik a tratakával. A különbség mindössze annyi, hogy a közvetlen érzékszervi tapasztalásnál lehet pislogni.

A cél itt nem annyira a szem tisztítása, mint inkább az elme kikapcsolása, nyaraltatása valami távoli, egzotikus szigeten. Miközben az elme pihen, a látás teljességében, mint szeretők, találnak egymásra az érzékszerv, vagyis a szem és a látvány.


Gondolatok és mindenféle mentális működés nélkül időzz a látványban! A keresztény misztikusok valószínűleg ezt hívták szemlélődésnek. Ugye, milyen szép és mágikus a nyelv! Egy katolikus pap ismerősöm egy alkalommal egyszerűen csak ’bambulásnak’ nevezte ezt az állapotot, és azt mondta: „bambuljunk, mert bambulni jó…”


Ha most ezen felbuzdulva magad elé raksz egy égő mécset és teljes figyelmeddel megtiszteled azt piciny, érzékeny és megmagyarázhatatlan jelenséget, amit lángnak nevezünk, Te is az elme csendjét fogod megtapasztalni.



Hagyd, hogy a láng elégesse a gondolataidat. Hagyd, hogy minden megszűnjön, csak a láng maradjon. Emlékezz a tábortüzek nagy hallgatásaira. Kapcsold ki a rádiót!

Ha ehhez még hozzá teszed, azt a hihetetlen önfegyelmet, mellyel a pislogás reflexén úrrá tudsz lenni, a jóga egy új dimenzióját fogod megnyitni.

Valójában nem új, hanem épp hogy a legősíbb, de ez a mai, modern, fitneszjóga-világban bizony sajnos menthetetlenül elsikkad.


Ha a jógát úgy fogod fel, mint Igázást, azaz „a Tudat rezdüléseinek lebírását”, a test reflexei felett való uralom elengedhetetlenül fontossá válik.

Ayurvédikus szempontból a tűz elkezdi majd kinyomni a vizet, azaz először csak könnyezel, aztán meg szépen szólva taknyod, nyálad egybefolyik, de Te csak tarts ki rendületlenül. Erősítsd az akaratod, lazítsd magadban az ellenállást!


Mivel a szem csupán érzékszerv, és a tényleges látás az agyban, azaz az érzékszervi tudatban történik, a láng, a szemen keresztül, mint fény, ide is elhatol. Márpedig a ’tudatba fényt vinni’, még akkor is jól hangzik, ha különösebben nem gondolsz bele.

Fényt, azaz világosságot gyújtani a Tudatban, jelenthet akár megvilágosodást is. „S lőn világosság…” Ugye?!


Ahol fény van, ott nem marad meg a homály, legfeljebb megjelenik az árnyék, ahová viszont megint csak lehet vinni fényt. Ha a tudatodba viszel fényt ilyen egyszerű és közvetlen módon, mint láng-nézés, akár tratakával, akár közvetlen érzékszervi tapasztalással dolgozol, a saját tisztánlátásodat alapozod meg.

Azt javaslom tehát, hogy bármennyire nagy is a hajtás pörős, felgyorsult világunkban, állj meg időnként, dobd el egy kicsit a térképet és küld szabadságra az elmédet. Hadd frissüljön fel a valóság közvetlen tapasztalásában.



Mert, ahogy a ’Békés Harcosban’ is elhangzott: „Olyan nincs, hogy semmi sem történik….”   

2013. május 17., péntek

’Más’ jóga versus Prana Vasya Yoga



Pár napja Gabival arról beszélgettünk, mi a különbség az általa oktatott, 2-féle jóga stílus, a ’Más’ (Mysore Ayurvedic Style) jóga és a Prana Vashya között. 

A Más jóga, Gabi saját fejlesztésű jógája, melyet most a jógaoktatói tanfolyamon is tanít, a Prana Vasyát pedig tavaly tanultuk Indiában, így mindkettőre van némi rálátásom.

Miközben a kettő közti különbségen elmélkedtem, az, az ötletem támadt, hogy akár két határozottan eltérő hatású borhoz is hasonlíthatnám őket.

A Prana Vasya erős, száraz, vörösbor. Könnyen és gyorsan a fejedbe szállhat, de ha ésszel iszod, az általa nyert emelkedett állapotot kontrol alatt tudod tartani, tehát a fölerősödött érzékek és a duhaj, nagy jó kedv ellenére sem fogsz az asztal alatt mászni tőle.


Fontos tudnivaló még, hogy egyes egzotikus borokhoz hasonlóan, a Prana Vashya íze annyira markáns, hogy elsőre valószínűleg nem fog túlságosan ízleni, hacsak nem épp erre az ízvilágra vágysz. Második kóstolásra viszont lényegesen finomabbnak találod majd. A teljes függővé váláshoz azonban nagyjából egy hónapos, napi szintű fogyasztása szükséges. Nem alkalmazkodik hozzád, Neked kell hozzá idomulni. Ez a bor nem ismeri a kompromisszumot.


Ha azonban kitartó vagy, áldásos hatásaként élénkebb, mégis nyugodt és kiegyensúlyozott személyiséggé válhatsz, aki stresszesebb szituációkban is meglepően jól tud majd reagálni a helyzetre. Egyszóval a fizikai és a mentális immunrendszeredet egyaránt megerősíti, törhetetlen ellenálló képességet biztosítva a nehéz pillanatokban is.

A Más jóga szintén száraz, de jóval enyhébb fehérbor. A színe tiszta, világos, szinte átlátszó. Hatásában közel sem annyira mámorító, mint a Prana Vashyáé. Mikor fogyasztod, mintha hűsítő patakvizet innál, szinte fel sem tűnik, csak a kellemes utóízére figyelsz fel.


A Más jóga veszélyes. Úgy kerülsz a hatása alá, hogy fel sem tűnik. Lassan és észrevétlenül. Ellentétben a Prana Vashyával, a Más jóga alkalmazkodik Hozzád. Finoman belesimul a lényedbe és szelíd áramlatával megtolja a kreativitásodat.
Még nem tudod, hogy függő vagy, de már az vagy. Fogyasztása oly természetes, mint a reggeli kávé vagy tea iszogatása, de az íze szerényebb. Akár víz és a levegő. Az tűnik fel, ha nincs, ha kimarad. A véreddé vált, és csendesen fejti ki mélyen transzformáló hatását.


Az általa nyújtott védelem passzívabb, anyaibb védelem. Nem Te keményedsz hozzá a kemény helyzetekhez, hanem a stressz puhul ki általa. Te vagy az, aki másként látod tőle a szituációt. A megoldás magától megmutatja magát, s a problémát sokszor olyan szögből tárja eléd, ahonnét az már nem is problémaként van jelen, így nincs is szüksége megoldásra.

A Más jóga így, a megismerés és elfogadás jógája, míg a Prana Vashya az erőé és a fegyelemé.
Érdemes mindkettőben elmélyedni, hogy lásd, melyik hogyan hat a Te személyes lényedre. És még egy izgalmas ötlet. Ízleld a jógát úgy, mintha érett borok zamatát kóstolnád!



2013. május 14., kedd

Az együttérzés anatómiája


Nem rég szembejött velem egy cikk, ahol azt kutatták, vajon milyen idegi működésre vezethető vissza az együttérzés, mint mentális reakció.

A jóga oktatói tanfolyamon épp az idegrendszernél járunk az anatómia blokkon belül, így meg is kaptam házi feladatnak, hogy foglalkozzam egy picit a témával.

Az, az igazság, hogy eléggé szkeptikusan állok az olyan kísérletekhez, melyek a különböző, lelki működésekre keresnek tudományos magyarázatokat.
Hallottam például egy kísérletről, ahol egy csimpánz babát elválasztottak az anyjától, és helyette egy szőrrel bevont drót anyát kapott. A drót anya mindig fel volt töltve csimpánz tejjel, így a táplálás, mint anyai funkció megoldatott, de szeretetet és törődést nyilván nem adhatott a kis csimpánznak. A kísérlet arra a kérdésre akart választ kapni, hogy mikor az így, szeretet és törődés nélkül felnőtt csimpánz anyává lesz, vajon képes lesz-e majd szeretetet adni az utódainak.


Na, mit gondolsz, mi lett az eredmény? A csimpánz természetesen pontosan azt adta, amit kapott, azaz steril, szeretetmentes, hideg táplálást… Ezúton küldöm mélységes gratulációmat a tudósoknak!

Pontosan az történt, amire minden, normális, érző ember számít. Épp, mint az ember-világban, miért lett volna másként? Ezért aztán érdemes volt tönkretenni egy csimpánznak és az utódainak az életét több nemzedéken keresztül…

Vajon egy tudós, a felbecsülhetetlen, nagy tudásával, hová teszi az érzelmi intelligenciáját, mikor ilyen katasztrófális döntéseket hoz?!    
Nincs más magyarázat erre a fajta kegyetlenségre, mint az, hogy nyilván a tudóst is „drót anya (röviden dr. anya)” nevelte fel.

A cikk, amiről beszéltem, a vagus nervusról, azaz a bennünk lévő leghosszabb idegről, a „vándorló vagy bolygó idegről” szól. Ez az ideg az agyat köti össze a zsigerekkel, és ezek között közvetíti az információáramlást.  




Már Darwinnak is feltűnt, hogy bizonyos esetben, például, mikor a saját gyerekünkről van szó, az együttérzés még az életösztönünknél is erősebb lehet. Nem egy olyan történetet ismerünk, ahol az ember, még, ha a saját élete árán is, de megvédte a gyermekét.

Az állatvilágban ez még zsigeribb módon működik. A kedvencem az a történet, amikor egy teljesen leégett parasztházban a tűzoltók egy szénné égett németjuhász kutyát találtak. Mikor odébb húzták a kutyát, alatta egy élő csecsemőt találtak…


Visszatérve a vagus nervusra, ez az ideg felelős azért, amikor mások fájdalma szinte nekünk fáj, legyen szó akár fizikai, akár lelki fájdalomról. Amikor szó szerint összerándulunk, ha valaki a kalapáccsal nem a szögre, hanem az ujjára ver. A cikk arra is rámutat, hogy ezen idegi alapon arra is determinálva vagyunk, hogy mások szenvedését ne csak átvegyük, de csillapítsuk is.

Figyeld csak meg, mikor valaki panaszkodik neked, vagy a problémáiról, bajairól beszél, ösztönösen azon kezdesz dolgozni, hogy megoldjad ezeket. Úgyszólván gyárilag belénk van kódolva a segítő szándék.

Ez a mai önös világban nem tűnik túl praktikus működésnek. Hurrá, megvan az együttérzés idege! Gyorsan vágjuk ki, és nincs több bajuk! Végre foglalkozhatunk csak magunkkal… „Sajnos” nem ilyen egyszerű a dolog. A testünkben lévő legnagyobb idegről van szó. Enélkül elpusztulunk…



Miért olyan fontos az együttérzés?

Míg a legtöbb emlős utódja egyből képes önállóan talpra állni, táplálékot találni, az emberi újszülött a legkiszolgáltatottabb lény a földön. Segítség nélkül nem maradhat életben. Együtt a 3 napos kerti munka fél nap alatt megvan, együtt jobban esik az étel, jobban esik a szórakozás. Még az öröm is teljesebb, ha megosztjuk egymás közt. Kezdetben az egész társadalmunk egymás kölcsönös segítésén alapult.

A buddhistáknál a Nagy Együttérzés (Mahá Karuná) olyan erénynek számít, mely megelőzi még a bölcsességet is. Az érzelmi intelligencia minden más megértésnél fontosabb. Félre ne értsd, nem valami nyálas, pityergős sajnálatról van szó! Itt az együttérzés rendkívül praktikus tudati mozdulatot jelent. A legfőbb megvilágosodás a cél, és ehhez fel kell, oldjad a határaidat. Nem egyedül vagy, hanem mindenki vagy. (A Nirvána nem megsemmisülés, hanem megmindenülés!) Amíg bárki (és bármi) a világban szenved, te is szenvedsz. 


Eközben paradox módon azt is tudják, hogy egyik lénynek sincs valódi, önálló léte, így, a lények sokasága és sokfélesége voltaképen illúzió, az ős-tudatba csapódott bomba véletlen balesete csupán.

Na, ezek után próbálj meg együttérző lenni! 

Van a tibetieknek egy együttérzést fejlesztő meditációjuk, a Tong Len. Ez a gyakorlat úgy néz ki, hogy magad elé képzelsz számtalan féle szenvedést, amelyen a lények sokasága megy keresztül (tipp: híradó), majd elképzeled, ahogy ez a szenvedés egy nagy, szürke felhővé alakul felettük. Ezután minden egyes belégzéssel magadba szívod ezt a szenvedés-felhőt és minden kilégzéssel a belső lelki békédet, örömödet fújod ki rájuk.

Nem veszélyes ez a gyakorlat? A mi szintünkön nem. Az önfeláldozó németjuhász kutya szintjén igen…

Egyszer, egy rendkívül fejlett tudatú, tibeti mester addig és olyan hatásfokkal gyakorolta ezt a meditációt, hogy végül halálos betegen egy kórházba került. Már drótok lógtak ki belőle, és a betegség az egész testében szétterjedt. A tanítványai mélységes fájdalommal vették körül. Többen sírtak, már, már a szívük szakadt meg, mikor a mester mosolyogva kinézett rájuk: „Szegények, de rossz lehet nektek! Szörnyen néztek ki…”    


2013. május 1., szerda

Építő és lebontó gondolatok Matszjászana gyakorlásához


Újabb érdekes házi feladatot kaptunk a jógaoktató képzésen. Hogyan mesélnéd el a tanítványaidnak matszjászana (halpóz) gyakorlása közben az ászanáról szóló mitikus történetet, úgy, hogy annak tanulsága is legyen? Minderre összesen 7 lélegzetnyi időd van (1 lélegzetre belekerülnek, 5 lélegzetig tartják, 1 lélegzetre kikerülnek belőle).


Úgy tűnik, megint az intuíciómra kell, hagyatkozzak, ugyanis már maga a történet is meglehetősen kaotikus, és elég sokféle változat kering róla szerte a világban.

Az alap sztori úgy néz ki, hogy Síva, nagy megvilágosodását követően, éppen adja át a jóga esszenciáját párjának Párvatinak, miközben Matszja, Visnu első avatárja, félig ember, félig hal testben, galád módon kihallgatja Őket, és úgy, ahogy van, lenyúlja Síva minden tudását… Gyakorlatilag Ő, az első Visnu avatár lesz az első jóga tanítvány.
Ezt, mint tényt közlik, anélkül, hogy a történetben bárkinek a viselkedését is minősítenék.


Egy másik történetben, ugyanez a mitikus hős (Matsya) menti meg Manut, az első embert, a nagy Özönvíztől. Először figyelmezteti a várható vészre, majd elhúzza a bárkát az első szárazföldig, gondolom a Himalája valamelyik csúcsához. Komment, tanulság, vagy bármilyen magyarázat ehhez sincs. Teljesen ránk bízzák, mit kezdünk vele.



Nincs mese, nekem kell, előrántanom valami frappáns tanulságot mindebből.

Azért eléggé embert próbáló feladat ez. Ha megnézem, elsőre milyen tanulságok jönnek, csupa olyan dolgot kapok, amitől bizony könnyen rekeszizom sérvet kaphat a röhögéstől szegény tanítvány, különösen ebben a pózban.

Mondhatom például ezt: „Ha valakit ki akarsz hallgatni, feltétlenül halpózban tedd, mert így senkinek nem fog feltűnni, hogy hallgatózol…”
Vagy nézzük a másik történetet: „Ha özönvíz közeleg, figyelj a halakra. Nem tudhatod, melyikben rejtőzik Visnu…”

Na de félre a tréfát! Nézzük meg, mi lehet e történetek tanulsága, mai, nem kicsit romlott világunk számára. „Légy óvatos, ha valami új, szenzációs dologra jössz rá. Mindig ólálkodnak a közeledben olyanok, akik készséggel lenyúlják az ötleteidet. De akár meg is fordíthatjuk. „Légy résen, hisz bármikor bukkanhatsz lenyúlni való ötletekre. Alkalom szüli a tolvajt… „
Még mindig nem érzem, hogy karcolnám a lényeget. Ha az a végső tanulság, hogy senkiben sem szabad bízni, legjobb, ha veszek egy jó erős kötelet, és felkötöm magam…    

Nem, itt valami egészen másról van szó.

Egyszerűbb, ha magából, a pózból indulok ki.
Ahogy a fejtetőd a talajt érinti, a feje tetejére áll a világ, Te pedig, kitárt mellkassal, nyugodt, nyitott és befogadó állapotba kerülsz. Ebben a pózban annyira kiemelkedik a szív, hogy egyszerűen nem lehet rosszindulatot dédelgetni senki felé.



„Légy Te az a hegycsúcs, amin fennakad minden, ami igazán fontos. Engedd, hogy intuíciód hala elvezessen a megszabaduláshoz. A megbocsátásra, nem azoknak van szüksége, akikre neheztelsz, hanem Neked, hogy tovább tudj lépni.
Légy hát nyitott, és engedd el zavaró érzelmeidet. Engedd, hadd folyjék ki Belőled természetesen minden harag, félelem, szorongás, sóvárgás, ragaszkodás és betompultság. Most tudsz igazán könnyedén tanulni, üres tudattal. Engedd, hogy kitisztuljon Belőled minden akadály, és feltörjön legbelsőbb, kristály tiszta lényed hűsítő forrása. Mosd meg benne a lelked. Fújj ki magadból mindent, amire már nincs szükséged.”


Most helyezkedj kényelmes hanyatt fekvésbe, fejjel a tanárod felé, és hosszan fújd ki a levegőt. Megérkeztél. Végre jöhet egy igazán finom savászana.

Jó gyakorlást, jó útkeresést kívánok Neked.