A jógában a ’sat karma’ vagy ’sat kriya’ néven ismert tisztító gyakorlatok között van egy
’trataka’ nevű gyakorlat, mely röviden arról szól, hogy pislogás nélkül nézel
hosszabb ideig (30 vagy több másodpercig) egy vizuális objektumot, lehetőleg egy
gyertya lángját (szemüveg és kontaktlencse nélkül!).
A szem
rövidesen erősen könnyezésnek indul és a pislogási reflex leküzdése komoly
erőfeszítést igényelhet. Egy idő után végre behunyhatod a szemedet, és az
összedörzsöléssel felmelegített tenyeredet addig tartod a szemed előtt, amíg a
szem ki nem piheni magát és el nem lazul. Ez után lassan lecsúsztathatod a
tenyereket a szemed elől, és jöhet a következő kör. Érdemes 3x, 4x megismételni.
Ez a
gyakorlat tisztítja a látást és nyugtatja az elmét, emellett számos egyéb
szempontból is izgalmas hozadékai vannak.
A szánkhja
filozófiában az érzékszervi tapasztalás úgy épül fel, hogy minden egyes
érzékszervhez tartozik egy lételem, melynek a minősége erősen meghatározza az
érzékelés tárgyát.
Ebben a
rendszerben a szemhez a tűz elem tartozik. A tűz elemhez kapcsolódik a fény, mint
minőség és mint jelenség egyaránt. Ha belegondolunk, ez egészen logikus, hiszen
a fény a látás egyik legfontosabb alapfeltétele és a fényt elsősorban a
szemünkkel tudjuk érzékelni.
Van azonban
egy bökkenő. Amíg a figyelmemet a szememen keresztül teljes mértékben az
érzékelés tárgyának szentelem, ténylegesen a lángot látom. Most viszont, ahogy
a láng szót olvasod, már nem azt a lángot látod, amit én, hanem azt a képet,
amit az elméd, a fogalmi tudatban létre hoz a lángról.
Tehát az
elme ’trükkjén’ keresztül, láthatod a tárgyat, annak tényleges jelenléte
nélkül. Így látunk álmunkban, képzeletben, meditációban és így látnak a vakok
is. Nem a szem lát, hanem az agy – mondják a hozzáértők – a szem csak közvetít.
Az elménk
ugyanakkor ezt a ’trükköt’ nagyon ügyesen használja az érzékelés egész
területén. Ezen alapszik társadalmunk vizuális működése, a kommunikáció,
az internet, a reklámok. Tárgy nélküli információ bombázza az elménket
feldolgozhatatlan mennyiségben, mely által a fogalmi tudatunk, pihenés nélküli,
görcsösen feszült állapotba kerül. Pontosan azt teszi, amit a munka-mániás,
’work-aholic’ emberek.
Magától már nem tud leállni, nem tud pihenni. Ha kell, a
nem, kényszeresen dolgozik.
Ezt valamikor
nagyon régen már a korai buddhisták is észre vették, és a Nagy Együttérzéstől
hajtva kifejlesztettek egy végtelenül egyszerű, mégis hihetetlenül hatásos
gyakorlatot.
Ez a
gyakorlat arról szól, hogy az elme végre eldobja a térképet, és helyette hagyja, hogy az érzékszerv elmerüljön a neki
megfelelő tárgy közvetlen érzékelésében.
Ezt hívják
közvetlen érzékszervi tapasztalásnak, mely vizuális esetben gyakorlatilag
majdnem megegyezik a tratakával. A különbség mindössze annyi, hogy a közvetlen
érzékszervi tapasztalásnál lehet pislogni.
A cél itt
nem annyira a szem tisztítása, mint inkább az elme kikapcsolása, nyaraltatása
valami távoli, egzotikus szigeten. Miközben az elme pihen, a látás
teljességében, mint szeretők, találnak egymásra az érzékszerv, vagyis a szem és
a látvány.
Gondolatok
és mindenféle mentális működés nélkül időzz a látványban! A keresztény
misztikusok valószínűleg ezt hívták szemlélődésnek.
Ugye, milyen szép és mágikus a nyelv! Egy katolikus pap ismerősöm egy
alkalommal egyszerűen csak ’bambulásnak’ nevezte ezt az állapotot, és azt
mondta: „bambuljunk, mert bambulni jó…”
Ha most ezen
felbuzdulva magad elé raksz egy égő mécset és teljes figyelmeddel megtiszteled
azt piciny, érzékeny és megmagyarázhatatlan jelenséget, amit lángnak nevezünk,
Te is az elme csendjét fogod megtapasztalni.
Hagyd, hogy
a láng elégesse a gondolataidat. Hagyd, hogy minden megszűnjön, csak a láng
maradjon. Emlékezz a tábortüzek nagy hallgatásaira. Kapcsold ki a rádiót!
Ha ehhez még
hozzá teszed, azt a hihetetlen önfegyelmet, mellyel a pislogás reflexén úrrá
tudsz lenni, a jóga egy új dimenzióját fogod megnyitni.
Valójában
nem új, hanem épp hogy a legősíbb, de ez a mai, modern, fitneszjóga-világban
bizony sajnos menthetetlenül elsikkad.
Ha a jógát
úgy fogod fel, mint Igázást, azaz „a
Tudat rezdüléseinek lebírását”, a test reflexei felett való uralom
elengedhetetlenül fontossá válik.
Ayurvédikus
szempontból a tűz elkezdi majd kinyomni a vizet, azaz először csak könnyezel,
aztán meg szépen szólva taknyod, nyálad
egybefolyik, de Te csak tarts ki rendületlenül. Erősítsd az akaratod,
lazítsd magadban az ellenállást!
Mivel a szem
csupán érzékszerv, és a tényleges látás az agyban, azaz az érzékszervi tudatban
történik, a láng, a szemen keresztül, mint fény, ide is elhatol. Márpedig a ’tudatba fényt vinni’, még akkor is jól
hangzik, ha különösebben nem gondolsz bele.
Fényt, azaz világosságot gyújtani a Tudatban,
jelenthet akár megvilágosodást is. „S
lőn világosság…” Ugye?!
Ahol fény
van, ott nem marad meg a homály, legfeljebb megjelenik az árnyék, ahová viszont
megint csak lehet vinni fényt. Ha a tudatodba viszel fényt ilyen egyszerű és
közvetlen módon, mint láng-nézés, akár tratakával, akár közvetlen érzékszervi
tapasztalással dolgozol, a saját tisztánlátásodat alapozod meg.
Azt javaslom
tehát, hogy bármennyire nagy is a hajtás pörős, felgyorsult világunkban, állj
meg időnként, dobd el egy kicsit a térképet és küld szabadságra az elmédet.
Hadd frissüljön fel a valóság közvetlen tapasztalásában.
Mert, ahogy
a ’Békés Harcosban’ is elhangzott: „Olyan nincs, hogy semmi sem történik….”