Vajon mit
élhet át az, az artista, aki drótkötélen egyensúlyozva ment át a World Trade
Center tornyai között?
Több hasonló vállalkozáson túl volt már, mikor jött az
új kihívás: drótkötélen a Grand Kanyon két széle között. A szponzorok benne is
voltak a buliban, tetszett nekik az ötlet. Aztán, csak kíváncsiságból elutaztak
a helyszínre, ahol szembesültek vele, mire is vállalkozott az őrült artista…
Visszaléptek,
nem vállalták a felelősséget, nem kockáztatták a botrányt leesés esetén. Igazuk
van. Hogy is nézne ki, hogy egy exhibicionista öngyilkost támogatnak a saját
kivégzésében. Mikor megkérdezték a művészt, gondolt-e arra, mi van, ha leesik,
a válasza ez volt: „Nem, mert nem esek le.”
Megkérdeztek
egy másik artistát is, aki trapézon dolgozik, hogy mi van, ha nem sikerül
elkapnia a felé repülő társát. A válasz ugyanez volt: „Olyan nincs, mert mindig
elkapom.”
Ezek az
emberek nem kockáztatnak, hanem biztosra mennek. Addig gyakorolnak, amíg
tökéletes nem lesz a mozdulat, a gyakorlat. Ezután sem állnak le, hisz
gyakorlás az életük. Szeretik a gyakorlást és szeretik az életüket. Nem
kockáztatnak. Másnak kockázatos lenne ugyanez. Kétellyel, szorongással és
egymást kergető gondolatokkal küzdene egy normál,
földi halandó.
Az Ő
fejükben viszont csend van. Csak arra összpontosítanak, amit csinálnak. A
kudarcnak egyszerűen nem hagynak helyet a fejükben, és a tér megtelik az ő
koncentrációjukkal. Egy cirkuszi artista – talán nem is tud róla, de – néhány
pillanatra megváltja a közönséget.
Akik vele izgulnak, kiszakadnak a
hétköznapok rohanásából, az örökös problémákból, és a jelen pillanat varázsában
időznek. Miközben külső szemlélő számára az életét kockáztatja, Ő jelen van, él
és esélyt ad a közönségnek, hogy ők is jelen legyenek, hogy ők is éljenek.
Az
egyensúlyt könnyű elveszíteni és nehéz helyreállítani. Ha végre megvan, óriási
munka megőrizni. Az egyensúly
a koncentráció gyakorlása közben születik meg. Mikor arra összpontosítasz, amit
gyakorolsz.
Te mit
szoktál gyakorolni? Jelen vagy közben, vagy a problémáiddal vagy elfoglalva?
Ha képes
vagy időnként elszakadni a problémáktól, időt nyersz, életet nyersz magadnak.
Átélt pillanatokat, melyek erősebbé tesznek. Nem azért
szakadsz el a problémáidtól, hogy menekülj, mert aki menekül, az csak egy másik
problémába tud menekülni.
Valójában éppen felkészíted magadat a probléma
megoldására. Arra a sajátos belső alkímiára készülsz fel, melynek izzásában a
probléma kihívássá tud átalakulni. Ha már átalakult kihívássá, – ami valójában
nem a probléma átalakulása, hanem a Tiéd – akkor érik meg arra, hogy
megoldódjon.
A megoldás
Te magad vagy.
Sokszor
elég, ha a Te hozzáállásod megváltozik és a probléma, eltűnik. Tapasztaltál már
ilyet?
Mint egy
rejtvény, ami egyszer csak felfedi előtted a saját megfejtését. Van, hogy
elszántságra, bátor szembenézésre van szükséged mindehhez, máskor meg inkább az
akarás görcsét kell elengedni.
Egyszer a
kezembe került egy indiai ’trükkös doboz’, ami csak egy bizonyos, trükkös módon
volt hajlandó kinyílni. Már legalább fél órája fárasztottam, mikor egyszer csak úgy döntöttem, feladom. Minden
általam akkor ismert módon próbáltam kinyitni, de nem ment. Elengedtem hát, a
feszülést. Lehet, hogy ez a doboz sosem fog kinyílni nekem, de az élet ettől
még megy tovább.
Nagyot
sóhajtottam, és nyúltam az asztal felé, hogy letegyem. Már épp az asztal fölött
volt a kezem, mikor a doboz hirtelen ’megmozdult’. Teljesen
spontán csinált a kezem egy olyan mozdulatot, ami azelőtt eszembe sem jutott.
Megcsináltam a mozdulatot még egyszer és a doboz kinyílt.
Olyan volt,
mint amikor megértesz egy zen koant. A megértés mindig is ott volt. Te voltál
máshol. Érdekes paradoxona ez a rejtvényeknek. A jelenben minden megoldás
megjelenik, csak idő kérdése, miközben a jelen az egyetlen tér, ahol nincs idő.
Az idő, az a
kollektív illúzió, ami csak a konvencionális valóságban létezik, így, aki ebből
kilép, az, az időt is képes egy, egy pillanatra megállítani. Ez a belső
nézőpontváltás néha egészen spontán is megtörténik.
Ilyen az, amikor
megáll az idő. Ismerős, ugye?
Jó, jó, de
hogy jön ez az egyensúlyhoz?
A mindennapi
élet tele van rutin tevékenységekkel, mikor nem kell, igazán jelen lenned.
Ilyenkor nagy a kísértés, hogy ne is legyél jelen. Lehet agyalni, álmodozni,
szervezkedni, bambulni, problémázgatni. Minden történik magától. Utazol,
dolgozol, fogat mosol, üzenetekre válaszolsz, megeszed az ebédedet a
kajaszünetben.
Hihetetlen,
de ma már ezeket akár egyszerre is végezheted…
Számtalan
eszközzel nyered magadnak az időt, de ettől még nem lesz több időd egy perccel
sem, sőt. Halott tevékenységeknek rabolsz időt, a saját életedből.
Egy olyan
térben időzöl ilyenkor, ahol nincs spontaneitás, nincsenek megoldások, csak
félelmek, szorongások és problémák vannak.
Egy picike,
szűk tér ez, az élet azonban hatalmas és előbb, utóbb szétfeszíti a felszínes
valóság korlátait.
Hirtelen
felriadsz, mert megbotlottál valamiben, rád dudál egy autó és majdnem elgázol,
rád köszön egy nagyon régi ismerős, akit egyből fel sem ismersz, és így tovább...
Egy
pillanatra megáll minden. A gondolatok szüntelen áramlását elvágja valami, s a
rutin világából átbillensz az élet végtelen valóságába. Olyan ez, mint egy ’zen
pofon’… A cél, a kizökkentés. ’Jobb félni, mint megijedni?’ Óriási tévedés!
Félni nem
jó, egyáltalán. Ha megijedsz, felriadsz, felébredsz, és abban a pillanatban esélyt
kapsz a teljességre. Kiemelted a fejed a vízből, és már nem akarsz visszasüllyedni.
Egy
pillanatra megvan az egyensúly. Hogy meddig tudod fenntartani, az, az
éberségeden múlik. Addig a pillanatig őrzöd az egyensúlyt, amíg a valóságot meg
nem szokod, amíg rutinná nem teszed a pillanatot.
Ezért nagyon
jó tanítók a babák. Ők még éberen élnek és tapasztalnak, nem ismerik a fogalmak
világát. Nem a térképet nézik, hanem a tájat.
Ha
türelmesen nézel egy babát, megtanít újból a jelenben lenni.
Légy éber,
és nem érhet meglepetés. Pontosabban minden pillanat meglepetés. Te magad is az
vagy. Magadat is képes vagy meglepni spontán akciókkal.
Amikor
gólyalábon állsz, vagy rola-bolán egyensúlyozol, a legnehezebb dolog, a
mozdulatlanság. Az egyensúlyt megérezni és megőrizni egyaránt a folyamatos mozgásban tudod.
A test
rugalmas, az elme rugalmas. Azért rugalmas az elme, mert üres. Nincsenek benne
előre gyártott, merev koncepciók, halott definíciók, mert ezekben lehet
leginkább megbotlani.
Akkor tudsz
mindent, amikor semmit sem tudsz. Akkor vagy egyensúlyban, mikor nincs benned
ellenállás, mikor mindenre nyitott vagy.
Nem azt
mondom, hogy minden tudást és elméletet, amit az emberiség saját történelme
alatt megalkotott, a kukába kellene dobni. Egyszerűen csak ne gondold az elméletet többnek,
mint ami. A fogalom, nem több, mint fogalom. Ne keverd össze a valósággal.
Amikor valamit elméleteken, fogalmakon keresztül lehet megérteni, tedd azt. Ők a térkép, az iránytű viszont már benned van.
„Rugalmas
lélekkel, együtt hajlok a végtelennel, mindig az élet irányába.”
Minden
gyermek a Paradicsomban él, amíg a valóság meg nem szilárdul körülötte. Ez a
Paradicsomból való kiűzetés, mely törvényszerű. Mindannyiunkkal megtörténik.
„Először a
hegyek még hegyek, a folyók, még folyók…” Ahogy a zen mondás tartja. „Aztán a hegyek, többé már nem hegyek, és a folyók többé már nem folyók…”
Elveszítjük
az élettel való közvetlen kapcsolatunkat és legalább részben elveszítjük a spontaneitásunkat is.
Ott hagytuk őket a paradicsomban és már nem mehetünk vissza értük.
Egy
lehetőség azonban maradt.
Amikor kibillensz a rutinból, ha elég bátor vagy, megtalálhatod mindezt újra, a felnőtt életedben. Nem visszafelé mész, hanem előre, de a spontaneitás és a korlátlan valóság itt is szembejön veled. Most is mindezt átélheted, csak most felnőtt fejjel, érett felelősség vállalással ötvözheted gyermeki kíváncsiságodat.
Amikor kibillensz a rutinból, ha elég bátor vagy, megtalálhatod mindezt újra, a felnőtt életedben. Nem visszafelé mész, hanem előre, de a spontaneitás és a korlátlan valóság itt is szembejön veled. Most is mindezt átélheted, csak most felnőtt fejjel, érett felelősség vállalással ötvözheted gyermeki kíváncsiságodat.
„Végül a
hegyek, újra hegyek, és a folyók, újra folyók.”
Ne félj,
hát, inkább ijedj meg, és maradj éber, minél tovább!