Nők

A ’Hová lettek a férfiak?’ című blog után többen követelték a nőkről szóló verziót is. Összeszedtem hát magam, hogy megírjam, bár ez az eddigi legkényesebb téma. Gyűjtöm is hozzá az elszántságot hetek óta. Stílusosan szólva igyekszem finom lenni és nőies ezen a téren…

Hol is kezdjem? Mondjuk a közepén, úgy izgalmasabb.

2 világháború értelmetlen mészárlása nem múlik el csak úgy, észrevétlenül. Ahogy nyomot hagyott a férfiakban, nyomot hagyott a nőkben is. Ahogy a ’férfi blogból’ kiderült, a férfi minta vállalhatatlanná torzult a háborúkban átélt és megtett borzalmak miatt. Így inkább tudatunk mélyére száműztük, és átmeneti, túlélő stratégiaként létrehoztuk a jóval könnyebben viselhető pasit. Ez a minta tökéletesen alkalmas az életben maradásra, a férfi szerepeit azonban csak elvétve és megbízhatatlanul tudja hozni.

Törvényszerű volt, hogy ennek következtében a nő, saját túlélési stratégiájaként önmagában kezdte el kinöveszteni a férfit. Így, most egyre inkább ő az, aki viszi a férfi szerepeit, és ezt a mintát adja tovább lányainak is, hisz a férfiak eltűntek, a pasikra meg nem lehet számítani.

Egy pusztító, hímsovén kultúra, először évszázadokon keresztül elnyomja a nőt, majd megöli a férfit, mire az megjelenik a nőkben. Innentől kezdve az sem kérdés, hogy mitől is virágzik úgy, a feminista mozgalom…

Olyan területeken is megjelenik a nő, ahol azelőtt ez teljességgel elképzelhetetlen volt. Vállalatok felső és középvezetői közt, a politikában, még akár miniszterelnökként is találhatsz nőket. Ügyvédek, jogászok, közgazdászok, építészek és mérnökök közt, sőt még a katonák és a harcművész mesterek között is jelen vannak. Szinte nincs már olyan ’klasszikus’ férfi szerep, melyet a nő ne hódított volna meg magának.

Folyamatosan bizonyítja, hogy mindenhol megállja a helyét. Ha így folytatjuk, úgy járunk majd, mintha egy méhkasban lennénk. Lesz majd egy ’anya királynő’, lesznek a ’dolgozó nők’ és lesznek a hasznavehetetlen ’herék’, akik csak a fajfenntartásra valók.

Bizony, jaj nekünk, ha csinálunk még egy háborút… Hát kellett ez nekünk?!

Ami történik, az törvényszerű. Kibillent az egyensúly és most, hogy helyre álljon, kibillent a másik irányba is...

Ha ez a nőknek jó lenne, az a világ végét jelentené minden pasi számára.

Az a nagy szerencsénk, hogy ettől a helyzettől a nők épp úgy szenvednek, mint mi.

Bepasizni, gyereket szülni, egyedül nevelni, közben háztartást vezetni, sok diplomát szerezni, karriert építeni, pasizgatni, végül pedig a terhek alatt összeroskadva tönkre menni és meghalni.

Nem hiszem, hogy egy nőnek ez lenne az álma, a valóság ebben a pillanatban mégis így fest.

Ezt a mintát átírni nem kis feladat.

Létezik azonban egy sokkal ősíbb minta is, mely szerint a teljesség, a nő és a férfi egyesüléséből születik meg. A nő és a férfi most is egymás kiegészítésére törekszik.

Valahol mindenki a párját keresi, akármelyik nemhez tartozzon is. Persze el is lehet ezt az ösztönt fojtani, de az előbb, utóbb a teljes megkeseredéshez vezet.

A nő bizonyított, hogy erős és mindenhol megállja a helyét, de a férfi mégis hiányzik neki.

Ez hajtja bele egyre újabb és újabb párkapcsolatokba, vagy – ami ugyanaz – emiatt ad esélyt újra és újra ugyanannak a pasinak. Megtanulta, jól bírni a csalódást, és, mivel a sok pofontól megerősödött, újra és újra talpra áll.

Vannak, akik az alfák alfáját keresik, vannak, akik pasikból próbálnak férfit faragni. Sajnos egyik út sem vezet célra.

A nőben lakó férfi minden alkalommal ölre megy a pasival. Addig szkanderoznak, míg dűlőre nem jutnak. Ha a nőben lakó férfi lenyomja a pasit, a pasi jobb, ha magától kereket old, amíg lapátra nem kerül.

Az is lehet azonban, hogy egy pasi sok erős nő közé születik, mondjuk, mint legkisebb öcs. Apja vagy nincs, vagy nem mutat férfi mintát. Ő kell, hogy legyen a férfi, de a nővéreiben lakó férfiak túlerőben vannak. Hősiesen küzd, győzni nem tud, de nagyon megerősödik, és végül egy nőgyűlölő alfa hím lesz belőle.

Egyik nőtől a másikig megy, és sorban nyomja le bennük a férfit. A nő ennek a lelke mélyén örül, de a várva várt kapcsolat nem tud elindulni, mert a sérült férfi számára csak addig volt érdekes a nő, amíg ’bosszút nem állt’ rajta. Ezután persze keres magának egy még erősebb nőt, aki még nagyobb kihívás lesz számára.

Ha a nő elég erős, ez a furcsa, csihi-puhi kapcsolat eltarthat egy darabig, de a vége mindig ugyanaz.

Azt kérdezed, mi lehet a megoldás? Hát, ez engem is érdekel. A pontos megoldást nem tudom, csak érzékelek néhány fontos irányelvet, melyek segíthetnek az egyensúly helyreállításában.

Minden nőben lakik egy férfi és minden férfiban lakik egy nő. Ez mindig is így volt, csak időközben az arányok kissé felborultak.

Egy biztos. Lehet női és férfiköröket szervezni, de magukban, egyik nem képviselői sem tudják ezt a helyzetet a másik nélkül megoldani.

Ha nő vagy, a legnagyobb bátorság az, ha mersz gyenge lenni. Az igazi bátorság az, ha lejjebb mered venni magadban a férfit, és mersz helyet engedni magadban annak férfinak, aki a társad, a párod, aki a gyermekeid apja.

Ha férfi vagy, az a legnagyobb erő, ha kiérdemled a nő bizalmát, és segítesz neki megnyílni, segítesz neki a ’gyenge nőt’ megélni, hisz erre vágyik oly hosszú ideje, generációk óta.

Nőként nagy hiba, ha azt hiszed, neked kell a pasiból férfit faragni… Ez nem a te dolgod, bármennyire is érzed rá a késztetést. Férfit csak egy másik férfi faraghat a pasiból, többnyire az apja, vagy a mestere, tanítója. Mindezt nem egyéb módon teszi, mint saját példáján keresztül. Ha ilyen széles távol nincs a közelben, és a pasi mégis motivált az ügyben, kénytelen lesz a saját belső mesteréhez fordulni nagy bizalommal. 

Nőként ezt a folyamatot úgy támogathatod a legjobban, ha megmaradsz nőnek, és nem veszed át tőle a férfi szerepeket. Tedd csak le őket bátran, neked lesz könnyebb. Hagyd, hogy észrevegye, hagyd, hogy megtalálja és végre felvállalja őket, a saját méltóságával együtt. (A kettő összetartozik. Méltóság nélkül nincs felelősség.)

Pasiként a férfihoz vezető úton nagy hiba, ha, a hímsovén macsó szerepét veszed magadra. Amíg a nőt nem tiszteled a nőben, mindig csak a férfias arcát fogja feléd mutatni. Egy nőnek kell a biztonság. Egy pasi csajozik, a férfi a nőt keresi, és, ha egyszer megtalálta, nem tágít mellőle.

Mindkét félnek kockáztatnia kell az újabb fájdalmat. Amíg biztonsági játékosok vagyunk, semmi nem fog megváltozni.   

Nem rég egy ’Nők több szerepben’ című HVG konferencián volt szerencsém részt venni. Elképesztő karrierek siker történetek kerültek bemutatásra. Voltak ott nők, akik megtalálták magukat az életükben, a munkájukban. Voltak, akik parádésan hozták az összes férfi és női szerepet egyben. Azok, aki nem csak sikeresnek, hanem boldognak is tűntek (ők jóval kevesebben voltak), megtanulták, hogyan engedjenek teret a férfinak az életükben.   

Olyanok is akadtak szép számmal, akiknek az volt a fő problémájuk, hogy miért nincs több nő a Műszaki Egyetemen, a természettudományban, a politikában és a Nobel díjasok között. Közülük többen abban a hitben vannak, hogy ha még több nő kerül felső vezetői pozícióba, az azért lesz jó, mert akkor végre női energiákat tudnak vinni oda, ahol az azelőtt ez nem volt lehetséges.

Nem kérdezem meg, miért nincs több férfi az óvónők között, és, hogy miért nem szülhetnek a férfiak, mert ilyen kérdés fel sem merül bennem. 

Inkább azt kérdezem meg, vajon a felső vezetésben lévő nők tényleg női energiákat visznek-e az általuk kontrollál területekre, vagy csak a bennük lévő megerősödött férfit használva veszik fel a harcot a férfi kollégákkal?

Amennyire én látom, a nőnek nem a férfi, hanem a női oldalát érdemes erősítenie, ha esélyt akar adni magának a boldogságra. Ebben a törekvésében bátran segítségül hívhatja női ágú őseit, készséggel segíteni fognak. Őket is az menti meg, ha akad egy nő a családban, aki visszatalál önmagához.

A férfiakra természetesen ugyanez vonatkozik férfiágon.

Ha boldog, beteljesült párkapcsolatot akarsz, vállald a kockázatot. Tedd meg Te az első lépést, ne várj a másikra. Kérd magad mögé őseidet, és bízz bennük.

A hasonló a hasonlót vonzza. Ha elkezded, és belevágsz, megjelennek majd, azok, akik vágyadban együtt rezdülnek Veled. Nem is gondolnád, hányan vannak már most is, akik ezen munkálkodnak.

Ebben a törekvésben szükségünk van egymásra.

Aki magában a férfit keresi, sötét, mély kútba kell, leereszkedjen, mert amit keres, azt ott lenn, az alsó világban találhatja csak meg. Ha eközben a kút szélénél ott áll a nő, aki visszavárja, a férfi mindent megtesz majd, hogy vissza is jöjjön, még, ha saját húsával kell is közben a Griffmadarat táplálja, hisz tudja jól, hogy odafönt a boldogság várja. 

  

Ha ezt megtesszük, talán azoknak a lelke is megnyugszik, akik hosszú ideje, a háborúban eltűnt férjüket várják haza. Ha sikerül rehabilitálni a nőt és a férfit, a családokat is megmenthetjük.

Nem rég egy izzasztó kunyhó szertartáson vettem részt. Az ott elhangzó imákból egybehangzóan kiderült, hogy ez a téma minden résztvevőt érint, és, hogy milyen nagy szükség van az Ősök támogatására. A kunyhó közepén lévő katlanba vörösen izzó kövek kerülnek, akik az Ősapákat és Ősanyákat jelenítik meg. Ők segítik azt, hogy az imák minél jobban célba találjanak.

A kunyhóból négykézláb jössz ki, és szó szerint örülsz, hogy élsz... 

A forróság és a gőz mindent kivesz belőled. Lassan, zsibbadó végtagokkal vonszolod magadat, az előre odakészített matracra, takaróra, hogy elterülhess, és a friss, hideg levegőn visszanyerd az erődet. Én is pont ebben az állapotban kerestem a helyemet, mikor észrevettem, hogy a takaró, amit jó előre odakészítettem, foglalt…

Egy hölgy feküdt rajta a résztvevők közül, teljes kábulatban. Jól esett volna ledőlnöm, de örültem a látványnak. Jelet láttam benne. A gyengébbik nem képviselőiből valaki, végre mer gyenge lenni. Nem tudott róla, de hozzá segített egy felismeréshez, egy élményhez.

Sokunk imája meghallgatásra talált. Megnyílt az út, már csak járnunk kell rajta.