2013. november 2., szombat

Hova lettek a férfiak?

Te ismersz férfiakat?

Ez előtt 100 évvel, ezt a kérdést még nem értették volna. Mostanában azonban még a ’férfi’ szó is mintha kiveszett volna a nyelvünkből. Helyettük inkább pasik vannak, és a legmagasabb kiosztható minősítés is ezen belül található. Mi, a hajdani férfiak kései fiai, legjobb esetben is csak ’jó pasik’ lehetünk…

A kérdés tehát kínosan aktuális. Hova lettek a férfiak?



Érdemes ezt a kérdést több oldalról is körüljárni. Mikor tavaly februárban Valentin napi, párkapcsolat tuningoló, jóga workshopot tartottunk, a szinglik közül többen szóvá tették, hogy ezzel erősen diszkrimináljuk az egyedülállókat, ami meg ugye nem szép dolog.

Megmondom őszintén, szívesen tartanék ’férfiakat nőkkel összehozó’ párkapcsolatok kialakulását elősegítő jóga workshopot is, hisz állítólag kerítőnek sem vagyok utolsó, csak hát van egy aprócska probléma. 

Honnan szerzünk férfiakat?

Ha a ’joga’ szót kivesszük a történetből, néhány szingli pasit, még csak, csak belevihetünk a jóba, de férfit? No way… 



Vissza is jutottunk hát a kezdeti kérdésünkhöz.

Mielőtt azonban az eltűnt férfiak nyomába eredünk, nézzük meg mi fán is terem a férfi.
Neked mitől férfi a férfi? Te hogyan teszel különbséget pasi és férfi között? Ugye nem is olyan egyszerű a kérdés.

Nem csupán az ellangyosodó férfidivatról van szó. Nézd meg egy múlt századi parasztember fényképét. Milyen tekintete van? Nézd meg az egyik leghírhedtebb betyárunk, Rózsa Sándor portréját. 



A papír felgyullad a tekintetétől. Ilyeneket bizony nem látsz a négyes-hatoson…
Nézz körül egy harcművészeti edzésen. Mit látsz? Olyan pasikat, akik a férfit keresik önmagukban és olyan nőket, akik a férfit keresik a pasikban. Vannak szép szál legények, keményre kigyúrt kisfiúk, nyálas hernyó emberek, és utcán bunyózó, agresszív, komplexus bajnokok, de a férfi, az ritka jelenség.

Neked mitől férfi a férfi? Odaadó, hűséges férj, erős, mégis gyöngéd társ, jó apa, aki tud példát és tekintélyt is mutatni? 

Ezek mind, mind számítanak, de a lényeg, hogy a férfi minden tettéért vállalja a felelősséget, és ez olyan tartást ad neki, ami a fentieket is már alapból hozza magával. 

A másik nélkülözhetetlen összetevő, hogy a férfi a világ számára áldásos módon használja mágikus, teremtő erejét! 



Ez, a teremtő erő olyan képesség, mely egy pasinak is rendelkezésére áll, de csak a férfi tud igazán bánni vele, mert ennek az erőnek az uralása misztikus összefüggésben áll a felelősség vállalásával.

Férfinak lenni, tehát egyszerre óriási lehetőség az önmegvalósításra és óriási teher is, amit bírni kell viselni.

Pasinak lenni ehhez képest jóval kényelmesebb üzemmód. Nincs felelősség, se teher, csak szabadság és élvezkedés. Életeket lehet így leélni, kellemesen, gondtalanul, anélkül, hogy bármilyen valódi dolgot leraknánk az asztalra. Ha semmit sem teszünk, ez vár ránk is, mert senki sem válik magától férfivá.



Két dolgot kell tisztán látnunk.

Először is, ha megnézed a természeti és archaikus népeket, ott mindig volt egy nagyon erős szelekció. Az, hogy egy fiúból lesz-e férfi, a férfivá avatási szertartáson dőlt el. Ha sikerült, férfivá lett, és onnantól úgy is viselkedett, ha nem, meghalt. Ilyenkor legtöbbször a fiút halálos veszélynek tették ki, például vadásznia kellett nagy és veszélyes vadra. Akár hetekre is távol lehetett a falujától, de mikor végül hazatért az elejtett tigrissel, medvével vagy más tekintélyes vaddal, az élete gyökeresen megváltozott. Ezek a kultúrák nem ismerték a pasit, csak a férfit.



Ma akkora a jólét, hogy akkor is simán életben maradsz, ha sosem nősz fel, ha sosem leszel férfi. Nincsenek ilyen kaliberű beavatásaink, mert ennek a társadalomnak erre nincs szüksége.

Ez azonban még önmagában kevés ahhoz, hogy a férfi minőség szinte teljesen kivesszen egy kultúrából. Ehhez olyan kollektív törés kell, ami a férfi minőséget és a hozzá tapadó fájdalmat, hosszú generációkon keresztül egy nép vagy embercsoport mély tudatába száműzi.

És itt lesz rendkívül izgalmas a dolog. Mi, a fene történt velünk?

Amit magamban érzek, az, az, hogy ehhez a minőséghez olyan súlyos felelősség tapad, ami szinte vállalhatatlan. Régóta agyaltam már ezen a kérdésen, mikor egy nap kezembe került Bert Hellingernek, a ’Családállítás’ módszertani megalkotójának egy rendkívül gondolatébresztő írása.




Az írás pont ezt a kérdéskört járta végig egy teljesen egyedi szempontból. 

Hellinger szerint a férfit hazavágó, globális törés okát az elmúlt 2, világháborúban találjuk. Az emberiség régen is háborúzott, de régen az emberek tudták, miért harcolnak. Területfoglalás, zsákmányszerzés, hódítás, vagy épp a szülőföld, a család megvédelmezése voltak a fő mozgatórugók. Véres és kegyetlen háborúk voltak, de siker esetén a harcos egész családja jól járt.

Az utóbbi két világháború azonban minden eddiginél embertelenebb és legfőképpen teljességgel ÉRTELMETLEN volt. Senki sem tudja igazából, miért volt rá szükség. A férfiak pedig mentek, mert menniük kellett, bele az értelmetlenségbe, parancsra ölni, parancsra halni.  



Végül vagy nem tértek haza, vagy csak csonkán, bénán, összetörve, esetleg egyben, de súlyos lelki terheket cipelve, tele a háború borzalmainak emlékeivel. Nem a zsákmányért ölt, csak azért, hogy hazajöhessen a családjához.

Az otthon maradt nők viszont megtanultak egyedül túlélni. Akár hazajött a férfi, akár nem, nem volt már rá szükség, mert a nő dolgozik, gyereket nevel, karriert épít és elvégzi a házimunkát. Megerősödött és mindent megcsinál. Megtanulta, hogy a férfira nem számíthat. Megtanulta, hogy egyszerre legyen férfi és nő. 




A megcsonkult, tehetetlen férfi, itt már nem több, mint egy újabb, éhes száj, egy használhatatlan here. Otthon ül és marja a szégyen, amíg el nem pusztul. Ezt a férfimintát hagyta ránk az elmúlt 2 világháború…

Ez dolgozik bennünk, ezzel harcolunk, miközben önálló, erős, ’elférfiasodott’ nők vesznek körül, akik a jég hátán is megélnek. 

Egyszerűbb, hát nem szembenézni ezzel a lehetetlen sorssal, és inkább a könnyedebb, felelősség mentesebb, ’pasi’ létformát választani.



Ha tényleg csak a felmentést keresném magam és minden pasi számára, most ez a blog itt, véget is érne.

A ’pasi létforma’ azonban senkinek sem jó. Kényelmes ugyan, de üres így az életünk. Érezzük, hogy valami hiányzik és mikor látszólag minden renden, van, furcsa, nyomasztó erő kezdi rágni a lelkünket.  



A tönkre ment férfi mintája akkor is dolgozik bennünk, ha nem vagyunk hajlandóak azzal szembenézni. A lelke mélyén minden nő vágyik rá, hogy végre megélhesse magában a ’gyenge nőt’ is, minden nő vágyik rá, hogy egy erős férfi legyen mellette, akire lehet támaszkodni. A fiú vágyik az erős férfimintára, hogy ő is erős férfi lehessen. A lánynak is kell az erős apa, hogy biztonságban érezze magát és képes legyen felismerni később azt a férfit, akit élete párjának szeretne. Még a társadalomnak is kell az erős férfi, hogy újra legyen az emberekben tartás. Minden fiú, minden srác, minden pasi keresi magában a férfit, mert azt a szeretetet, amit egy nő adhat a férfinek, semmivel sem lehet pótolni.



Értsük meg végre, hogy a nő párja nem a pasi, hanem a férfi. Kölcsönösen szükségünk van egymásra. Egyik sem teljes a másik nélkül.

Mi hát a megoldás? Az, hogy egyáltalán foglalkozunk a témával, és tudatosítjuk a helyzetet, már nagyon jó kiinduló pont. Vissza kell nyernünk a nők bizalmát, de ehhez Ők is kellenek. Nem lesz könnyű, arra mérget vehetsz, de ha elkezded, lesznek, akik melléd szegődnek az úton.



A férfi és a nő között most hatalmas kietlen pusztaság van. Aknamező, mely tele van csalódással, félelemmel és mérhetetlen fájdalommal. Ott van minden, amit az Őseink ott hagytak. A mi dolgunk, hogy szembenézzünk ezzel az örökséggel, kimenjünk a fájdalom pusztaságába és szépen megtisztogassuk azt. Hadd lélegezzen fel a föld, hadd nőjön ki újra a fű.

A pusztaságot virágos mezővé varázsolhatjuk, de az ide vezető út a fájdalmon visz keresztül.




Most az a dolgunk, hogy felismerjük és megértsük ezt a helyzetet. Vértezzük fel magunkat szeretettel és bizalommal, mert csak így szülhetjük meg azt a bátorságot, amivel képesek vagyunk kilépni a Fájdalom Mezejére. Keressünk társakat, mert egyedül nem megy.

Az Ősök Fájdalmához csak nagy, nagy türelemmel és éber tudatossággal érdemes közelíteni.



Egymás kezét fogva gyengéd szeretettel és elfogadással vezesse egymást a nő és a férfi. Légy nagyon hálás, ha olyan társra találsz, aki segít ebben. Becsüld meg nagyon, mert ez egy nagyon ritka és törékeny állapot. Nehéz létrehozni, és könnyű kiesni belőle, mégis megéri dolgozni rajta, mert nincs más lehetőségünk.

Csak így lehet újra, a maga teljességében férfi a férfi és nő, a nő.


41 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon jó a cikk, egyet értek teljesen. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, - én is megerősítem a gondolatok valódiságát!
      Vannak látom pasis ellenvélemények, és igazuk is van, mert rengeteg csaj van!
      De a NŐ Férfit keres, a pasikat örömmel meghagyjuk a csajoknak!

      Törlés
  2. Nagyon tetszett, amit irtal. Elgondolkodtatott. Az igazan okos, szep, eros noket csak ferfiak merik bevallalni. De persze ezt a noknek is hagyni kell es meg kell tanulni nonek lenni egy okos eros ferfi oldalan. Igy egyutt sokkal tobb mindnre kepesek, mint kulon lennenek. Szep napot, Karika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így aztán meg is van a házi feladat mindkét nem számára ;)
      Örülök, hogy tetszett.

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha ellenvélemény van eltávolítod? :-)

      Törlés
    2. Ha a Feletted lévőre gondolsz, azt a szerzője szedte le. (érdekel pedig, hogy mit írt :)
      Az ellenvélemény is vélemény. Bírni kell a kritikát is, nem csak a fényezést
      ;)

      Törlés
  4. Régen olvastam ilyen mély és igaz írást, nagyon köszönöm az élményt, ha valaki a szívével olvassa, akkor pontosan fogja tudni, hogy hol ér véget a másik felelőssége és hol kezdődik a sajátja. Nagyon köszönöm!

    VálaszTörlés
  5. Élvezet volt olvasni. S nagyon igaz! Remélem rengeteg emberhez eljut ez az írás! Köszi! ;)

    VálaszTörlés
  6. Kérdés, hogy tényleg nincs-e más lehetőségünk? Kérdés, hogy a férfivá válással és a nővé tétellel nem inkább egy újabb nemiségre alapuló szakadékot robbantunk? Kérdés, hogy ebben a ténylegesen jóléti világban mire mennek a több ezer éves minták?

    A cikkben említett rózsasándorok szerintem soha nem léteztek. Mintha egy mai modell fotója alapján 300 év múlva valaki tanúbizonyságot tesz a mai korról. Ugye mennyire nem az van a valóságban, mint a képeken? Ugye! Erről megítélni a múltat szerintem átgondolatlanság és felelőtlenség.

    Nagyon sok olyan új környezeti hatás alakít minket, amire reagálva egyszerűen felszívódik-oldódik a klasszikus férfiség. De tényleg baj ez? És a homoszexualitás? Ott hol a nő-férfi szerep? Ezek a skatulyázó mondatok látszólag megnyugtatóak, de valójában ezerszínű a dolog. Nem jelenthet megoldást a szerepek elszeparálása. Szerintem nem férfi és nő van, hanem: ember. Márpedig minden ember vállalja maga a felelősséget azért, amit tesz. Önállóan legyen egyenesben.
    Nem csak egy út van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Milyen erdkes, hogy a megfaradt no "aki megtanult ferfi es no is lenni egyszerre" - nem ellenkezik. Csak a kenyelmes pasi letformat valaszto himnemunek nem tetszik.

      Törlés
    3. Szerintem Tamás Pálnak igaza van, az ember a lényeg, a nem az másodlagos. nem beszélve arról, hogy a nőhöz mint nemhez annak ellenére nem kötődik semmi emberi és méltó, hogy ő alkotja szervezetében a következő generációt és jobbára fel is neveli. Mégis, a "nőies" jelző semmi magasabb erkölcsi tartalmat nem hordoz, leginkább annyit jelent, hogy nem férfias, vagy a férfinak tetsző (nemileg túlhangsúlyozott) külsejű és (alázatos) belsejű. Ezzel szemben a férfias jelzőre rengeteg erkölcsi pátosz rakódik, annak ellenére, hogy a gyakorlatban nem sokat tesznek érte, de jó az évezredes piárjuk.
      Én is azt mondom tehát : nő vagy férfi, ember legyen, és önállóan legyen egyenesben magával és a társával.

      Törlés
  7. Szerintem ugyanezt a jelenséget mi férfiak is érezzük a "csajokon"... :) Csak egy kiragadott példa a sok(k) közül: http://origo.hu/itthon/20121122-egyre-no-a-csaszarmetszesek-aranya-magyarorszagon-es-a-vilagban.html

    VálaszTörlés
  8. Az a nő, aki nem szereti kivenni a részét a háztartásban, aki nem tud vagy akar főzni, nem tudja összetartani a családot (tyúkanyó), az ne keressen magának igazi? férfit. Nos, manapság sajnos nem kevés számmal találhatók ilyen nők. Már csak azért, hogy a realitásnál maradjunk:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak azért főzzenek rád és tartsák össze helyetted is a családot, mert férfi vagy? Milyen alapon?

      Törlés
  9. A férfiról és a nőről szóló cikkek nagy hatással voltak rám. Nagyon jó volt így egyben elolvasni az egészet. Teljesen világossá vált az, ami eddig darabokban volt már az orrom előtt. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  10. Sziasztok!

    A párom olvasta a cikket (illetve most én is) és jó kis beszélgetés kerekedett ki a témából, mely a következő gondolatokat szülte bennem:

    Felmerült a kérdés, hogy oké, ez történt Európában. Nade ez a világnak csak egy kis szeglete. Amiről ez a cikk szól, a férfiak hiánya az világjelenség. (Mellesleg, duális világban élünk, ha Férfiak kevesen vannak, akkor Nő is kevés kell, hogy legyen).

    Mit történt akkor?

    Amerikában a dolgok ellenkezője ment végbe:
    Ott a lakosságnak csak kis részét érintette a két háború. A második hatása ugyan már erősebb volt, de akkor sem olyan brutális mértékű. Egyszerűen túl nagy hozzá az ország és túl sokan vannak.

    Európában a háborúk olyannyira pusztítók voltak, hogy lehetetlen volt elmenekülni, elbújni előle. A nyertes pedig pont ugyanannyit, ha nem többet szenvedett, mint a vesztes.

    Amerikában ilyen szembesülés nem történt.

    Nem véletlenül közvetlenül a második világháború előtt/alatt jelentek meg az első szuperhősök. Superman 1938-ban volt az első és kifejezetten kiemelném itt Captain America karakterét.

    Az amerikai nemzet azt élte meg, hogy kevesek elmentek és megvívtak egy harcot, ami úgy lett nekik beadva, mint ami mindannyiukat fenyegeti. (hogy mi a valódi valóság az most nem számít, ez egy pszichológiai valóság).

    Ezért aztán a „kevesek megteszik azt, amit sokak nem” képre megjelentek a szuperhősök. A hidegháború tovább erősítette ezt a képet.

    Ez a folyamat igazolható is a japán kultúrával. Ott évszázados szeparáció választja el a köznépet a harcoló férfiaktól, a szamurájoktól. Meg is jelenik ez gyönyörűen a mangáikban – animéikben és a masszív méretű robotosításban. Nem véletlenül járnak ők elől technikában: Ez a menekülése a lakosságnak vissza a szamuráj idea alapeleméhez: Hogy nem nekik kell erősnek lenniük, vannak helyettük mások akik ezt megteszik.

    - Tehát Európa elpusztult, s a tudat, hogy ezt önmaga tette önmagával megbénította.
    - Amerika számára ez csak egy távoli esemény volt, egyszerűen kivetítette szuperhősökre.
    - Japánnak évszázados kultúrája épül erre a kivetítésre, a szamurájokra.

    Hol a többi nagy kultúra?

    - Kína elpusztult a belharcokban, a gyarmatosításokban, az ópiumháborúkban, majd a kommunizmus kicsinálta ami maradt. Odaveszett az a magas kultúra, ami egykor a civilizáció központjává tette. Nem véletlen, hogy annyi akciófilm készül ott mostanság az ősi - hősi múltat felhozva, még maguk sem fogták fel hogy mekkora civilizációt romboltak le.

    - India megnyomorodott az angol gyarmatosítás alatt és a végén úgy szabadult fel, hogy eldobta társadalmának alapját, a kasztrendszert. Egy több ezer éves rendszert nem rakhatsz ki következmények nélkül az ablakon...

    - Tibetet kinyírta Kína.

    És nincs több ősi civilizáció. Mind elpusztult. Itt ülünk a füstölgő romjaikon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (Folytatás, mert nem fért ki)

      Előbb megbukott a kelet, majd megbukott a nyugat is.

      Volt egy ilyen nyugati elképzelés, hogy a fehér ember arra rendeltetett, hogy vezessen, hogy a mindenféle más népnek megmutassa az utat a sötétségből ki.

      És ez valahol igaz is, hiszen az elme itt csiszolódott ki, a racionális elme, szemben a kelet mélységével és ráérzésével.

      Viszont ahelyett, hogy valóban vezetett volna, (ami meghozta volna a két fél egyesítését), pusztított és elnyomott. Majd mikor a kelet kimúlt, akkor saját maga ellen fordult és olyan sebet ejtett saját magán, hogy végül elvérzett.

      Jelenleg abban a hihetetlen paradoxonban élünk, hogy ilyen óriási technológiai fejlődés, rend és tisztaság van, miközben pszichológiailag egy elpusztult világban sínylődünk és próbálunk életben maradni. De mivel a felszín érintetlen és csillogó (mint egyes ételeink...) így a szembenézés igen-igen nehéz.

      Innen visszafordulva a rengeteg film és játék, a virtuális vérengzés és pusztulás valójában mind ilyen gyenge integrálási próbálkozások.

      A szembenézés nem megy, de a nyomás attól még ott van a háttérben és ezeken a területen tud csak megjelenni, miközben mindenkit megnyomorít a súlya.

      És ezért dívik annyira az ezotéria is, ez is egy újabb menekülési lehetőség.

      Mert a valóság az, hogy csak az emberben van meg a szikra, ami képessé teszi a spontán felébredésre.

      Erre pedig gyk. bármi alkalmas.

      Törlés
    2. Tetszik, hogy így belejöttetek :)
      Amit leírtál, azzal sajnos egyet kell értsek, akár tetszik, akár nem.
      Annyit tennék csak hozzá, hogy közel a mélypont, ahol elkerülhetetlen lesz a szembesülés. Innét meg már csak fölfelé vihet az út.
      Nem csak alkalmasak vagyunk rá, de meg is kell tennünk.

      Törlés
  11. Helló
    Elöljáróban: próbálom az egómat a lehető legkevésbé belevonni, elnézést, ha nem mindenhol sikerül.
    Nekem ez a cikk fogalmazásmódja nagyon nem tetszik. Amit mondasz abban van igazság, de a férfi csak egy szó. Nincsenek konkrét ismérvei a férfinak. Aki vállalja a tetteiért a következményt, azt úgy hívják, hogy felnőtt. És aki ilyen ember, arra fel lehet nézni.100 évvel ezelőtt a nők nem szavazhattak és a férfi uralkodhatott rajta ahogy akart.Elnyomásban éltek a nők. Jól értem, hogy erre vágynak a nők manapság? Zavaró a szabadság?Mert valamiért kedves felmenőik melltartókat égettek és hálásak voltak az emancipációért. A világ változik, már nincsenek szélsőségesen kiosztott feladatok és szerintem ezért mind hálásak lehetünk.A történelem során először lehet egyenrangú nő és férfi. Ennek hozadéka, hogy már nincs aki uralkodjon és nincs akin. Úgy érzem, hogy az a probléma, hogy egyszerre szeretnének rabok és szabadok lenni. Márpedig olyan nincs. Nem lehet egyszerre úszni, meg száraznak lenni. De egyet had kérdezzek, csak kíváncsiságképpen. Hány olyan embert ismernek, aki minden gondolatáért, szaváért, tettéért vállalja a felelősséget, önmaga és bárki más előtt?(Szívesen megismerkednék vele) Mert mielőtt kiherélünk egy egész generációt, nézzünk először inkább magunkba. A mostani nők képesek lennének nők lenni, egy ilyen "férfi" mellett, akire vágynak?
    Köszönöm, hogy elmondhattam a véleményem.

    VálaszTörlés
  12. Először is, nagyon remek írás is lehetett volna, de félig bejárni a témát és egésznek mondani...
    Szerintem, az hogy egy társadalomban ki milyen szerepet akar betölteni, nagyban függ a szabad szerepektől is.
    Milyen furcsa véletlen az itt leírtak mellett, hogy az emancipáció is pontosan a 20.század elején jelent meg komolyabban.
    Sajnos azonban a (teljes joggal elvárt) egyenjogúság helyett, inkább az egyen szerepeket erőlteti.
    Így aztán, jobbára olyan nőket alkotott, akik minden szerepből ugyanakkora részt követelnek maguknak, természetesen sok esetben megtartva évezredes előjogukat, hogy nőként tekintsenek rájuk.
    Közben megerősödtek azok a nők is, akik bizony annyira ragaszkodnak ezen előjogokhoz, hogy inkább lemondanak minden másról... önbecsülési, önértékelési gondok és kitartottság.

    Nos az a helyzet, hogy egy kitartott nő mellé nem kell férfi... oda pontosan elég a pasi is. És ugyanez a helyzet a szereptévesztett nőkkel is, csak melléjük éppen nem FÉR egy férfi se.
    Ha pedig egy szerepre nincs igény, akkor szegény férfinak aztán szórhatja a szeme a szikrákat, felvállalhat mindent amit csak csinált... senki se kíváncsi rá... csak néha derül ki, hogy talán hiányzik...

    VálaszTörlés
  13. Sokan támadják a cikket, sztereotípnek, félkésznek mondva. Hogy hiába az ezer meg ezeréves, archaikus férfi-nő minták, ma már más világ van, mások a környezeti, társadalmi, szociális, morális együtthatók, és mennyi mindent köszönhetünk az emancipációnak, a különféle humanitárius, egyenjogúsági és civilizációs törekvéseknek. Ez mind igaz, azt azonban le kell szögezni, hogy hiába a megváltozott körülmények, a világháborúk, az összekuszált, lezüllesztett normák és negatív példák, a civilizációs betegségek, a szexuális szabadosság vagy a másság kérdése (ami mindig is jelen volt), tetszik, nem tetszik a klasszikus férfi-nő archetípus meg fog maradni, mert egyedül ebben van teremtő erő és a valódi ember jövőjének záloga. A kérdés ugyebár az, hogy óhajt-e valaki férfiként (vagy csak "pasi"-ként) férfi lenni, nőként (vagy "csaj"-ként) pedig nő - az archaikus példa VALÓDI értelmében, egyáltalán tudja-e mit jelent az, tisztában van-e vele, kapott-e hozzá megfelelő univerzális, hiteles, természetes információt (pl. szűlő), vagy játszadozó, felelőtlen, kifogásokra hivatkozó gyerekként sunnyogja el életét, azért mert (ezt látja otthon is, a tévében is, vagy csak mert). Generációk nőttek fel (mi is beletartozunk) ezekkel az egyre súlyosbodó tünetekkel. Ez az identitásvesztettség a nőkre is éppúgy igaz, nem csak a mai fiatal lányok esetében, de sok mai, akár középkorú hölgy esetében is. Elég csak körülnézni egy-egy társkereső oldalon. Ez mind nem egyszerűen 21. századi problémakör vagy történelmi eredmény, hanem évszázados lélektani válságfolyamat eredménye. A család, pontosabban a szülők felelősségével, az abban megnyilvánuló minták jelentőségével teljesen egyetértek és a létező legnagyobb felelősséget kell tulajdonítani neki. Amilyen a legtöbb család, olyan a társadalom: csonka, zavart, elveszett, felelőtlen, kiherélt, durva? Olyan lesz az egész rendszer. A másik probléma, ami a család kérdésére épül, illetve azt egészíti ki (nem kell ehhez a témához egyetemet végzett társadalomkutatónak vagy pszichológusnak lenni) az az oktatás felelőtlensége, egyáltalán a komplett rendszer elvetendő. Megszűnt mindenfajta beavatás, ami az embernek a hagyomány értelmében megmutatta volna, hol a helye, mi a dolga és rátermett-e arra. (És itt nem a néptáncos, csujogatós hagyományt, hanem a tízezer éves hagyományt értem, ami ugyanaz az indiánoknál, meg a japánoknál és az afriai törzseknél is és ugyanaz marad míg világ a világ). Ma nincs ilyen beavatás, sem a nők, sem a férfiak oldaláról tekintve. Az egykori kötelező katonaság jó példa volt, noha erről is megoszlanak a vélemények, dehát ilyenek vagyunk. Mára végleg felbomlottak ezek az egészséges lépcsőfokok és a helyét valami egészen démoni silányság vette át. Itt osztom Laár András véleményét a sorssal kapcsolatban. Szerinte a legtöbb gond okozója az, ha valaki nem tudja mi a dolga itt, ebben az életben, ezen a helyen, itt és most, ott és akkor, ahol éppen tart. Emberként. Ha valaki tudja mi a dolga, de legalábbis törekszik arra, hogy tudja, akkor a dolgai többnyire rendben fognak menni és nem fog annyi gubancba keveredni az életben, kapcsolataiban, mert a helyén van és jelen van a saját életében. Ez mindenfajta anyagias, világi dolgoktól tökéletesen független és mindenkinek minden korban lehetősége van rá. A gondok akkor kezdődnek, mikor valaki nem tudja mi a dolga a világban, és elkezd toporogni és rossz mintákat követni.

    VálaszTörlés
  14. Köszönöm ezt az írást Kentaur, mélyen megérint. Sajnos igaz az hogy a mai társadalom már teljesen átalakult, de hátha nem késő még!? A nő is sokat változott és tanult ezekben a körökben. Én még hiszek bennetek Férfiak! Egyéni felelősség, hogy ki mit hoz ki magából ebben az inkarnációban. A kérdés számomra csak az, hogy hogyan találkozik újra FÉRFI és NŐ hiszen amíg nem találkoztak újra addig egyikük sem tud igazán az lenni, ami...

    VálaszTörlés
  15. Sanyi bácsi egy áldott jó férfiember volt, de azért nem bánom, hogy nem ül le velem szemben a 4-es, 6-oson:
    "Első bűntettét Kiskunhalas határában követte el. A halasi külterületen, Balotapusztán, Darabos István gazdától két meddő tehén ellopása miatt 23 éves korában, 1836-ban indult ellene eljárás. Ekkor került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett, és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. Hatvan kitudódott bűnesete ismert. Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Mindezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. Az Alföld hatalmas pusztáin, tanyáin bujkált, állítólag a Veszelka családnál talált gyakorta menedéket. 1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni. A kérvényt azonban elutasították.
    1848. október 13-án a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz 150 fős szabadcsapatával, szokatlan kinézetükkel és harcmodorukkal sikereket is arattak. 1848. november 17-én Asbóth Lajos Ezeres falu lefegyverzésére kivezényelte Rózsa Sándor szabadcsapatát, akik kirabolták a falut és 36 lakosát megölték. ..."
    (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3zsa_S%C3%A1ndor)

    VálaszTörlés
  16. Valójában úgy gondolom, hogy az embernek megvan az a tulajdonsága, hogy szereti a különböző ideáit a világ egy olyan részére kivetíteni, ami már elég messze van ahhoz, hogy ellenőrizhetetlen legyen, és így az ideák létét semmi ne veszélyeztesse. Ilyen a múlt is, a Nagy Ősök archetípusa. Csakhogy Lao-ce már a Kr. e. IV. században is a Nagy Ősöket állította szembe jelenének romlott emberével.
    Gyakori és súlyos tévedés egy adott kor meghatározó gondolkodóinak világlátását a kor átlagemberének szemléletmódjával azonosítani. Ez vezet ahhoz, hogy azt higgyük, a régiek jobbak voltak. Régen is voltak értelmes és érett gondolkodású férfiak és nők egyaránt, akik sajnos mindig kisebbségben voltak a többiekkel szemben, akik buták és primitívek voltak mint a föld. Úgy gondolom, hogy a jelen kor negatív megítélésének ellenére, az evolúció során az átlagos színvonalnak fejlődő tendenciát kell mutatnia, bár ezt nem tudom ellenőrizni, de logikusnak tartom.
    Szerintem az a legfontosabb, hogy mindenki abból hozza ki a legtöbbet, ami fölött hatalma van: önmagából. Ha kudarcaim vannak, vagy hiányt érzek a lelkemben, nem fogom sem a "nők", sem a "férfiak" és semmi egyéb, vagy azok hiányának a számlájára írni.
    Kivételt képeznek persze a csíkosfejű nádiposzáták, mert azokat nagyon utálom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látom, jól utána néztél Sanyi Bátyánknak :) Sok mindenben osztom a véleményed, különösen a lényegben:
      Minden rajtunk múlik, ami meg nem, azzal nem érdemes foglalkozni.

      Törlés
  17. Meglehetősen egyoldalú cikk, mintha a világháborúban szenvedt férfiak képét egyetemesen minden újabb generációban született férfi közvetlenül a génjeiben örökölné: "Akár hazajött a férfi, akár nem, nem volt már rá szükség, mert a nő dolgozik, gyereket nevel, karriert épít és elvégzi a házimunkát. "
    A lónak a f@szát kérem. Az, hogy a nők munkába állásával, akaratuk erőteljesebb kiterjesztésével kiegyenlítődnek a nemi szerepek tán nem számít?
    Biztos a szerző abban, hogy a mai nőknek férfi kell és nem pasi? Persze "férfi" kell, de a mindennapokban a tökéletes és az ideális a pasi, aki nem pofázik vissza, simulékony és nincsenek viták, alkalmazkodik a női egyre növekvő elvárásokhoz.
    Az a kérdés, hogy hol vannak a nők??! A régies jellemvonásokkal? Aki nem akarja eltolni a gyerekvállalást csak mert ősszel még egy fontos konferencia lesz, amin részt kell venni?
    Az nem jelenik meg, mivel a totál férfias vonásokkal felruházott nők teljes joggal várják el, hogy a férfi idomuljon, de ne változzon, erős legyen és bátor, de ne pofázzon, ne kérjen, vagy csak kérjen, de erélyes csak akkor és azzal szemben legyen, ha azt a nő érdeke úgy kívánja.

    A mai nők és a férfiak változása kölcsönhatás, erős ferdítés és mai szóval élve szexista felfogás az, ha nemek háborúját hirdetve a valóban meglévő változásokat átkenjük az egyik, vagy a másik nemre. A női elvárások, karrierizmus és a régi férfikép felé történő sorozatos negatív visszacsatolások vezettek idáig, utána pedig idiótának kell lenni, hogy ezen elcsodálkozzunk.
    Egyenjogúság bzmeg az egyenjogúsűg, régi előnyökről tessék lemondani.
    Nincs ingyen belépő...

    VálaszTörlés
  18. Egyet is értek, meg nem is. Fontos szerintem is, hogy felismerjük ezt a nemi identitásválságot. Ugyanakkor szerintem nem a férfiaknak egyedül kell elvinniük a balhét. Én úgy látom, hogy plázázó, tündibündi nyelvet beszélő, fehér lovon érkező hercegre váró tucatlányok éppen ugyanannyira hamis nőképet közvetítenek, mint amennyire az általad leírt izomagyú pasik sem ideális férfiak. Ugyanannyira irreális elvárásaik vannak az ellenkező nemmel szemben, fogalmuk sincs, mit is keresnek valójában, nem ismerik önmagukat, ezáltal a többi embert sem tudják megismerni, és tulajdonképpen a véletlenre bízzák a következő párkapcsolatuk sikerességét, mert önismeret és jellemfejlődés híján nem a saját tapasztalatukra alapozva keresnek társat, hanem a csapnivaló női magazinok ítéletére hagyatkozva, mely szerint az ideális férfi gazdag, sportkocsival jár, jó a humora, figyelmes, romantikus, egyszerre rettenthetetlen és kisfiúsan ártatlan, hűséges, gondolatolvasó, lepedőakrobata, stb., stb., hiszen ezt minden nő megérdemli. Az ilyen gondolatok által befolyásolt nők a pasikhoz hasonlóan károsak önmagukra és a felnövekvő generációkra nézve is, hiszen az irreális elvárásaik csalódáshoz vezetnek, és egy alapjaiban hibás férfiideált állítanak a lányaik elé (és a fiaikról nem is beszélve, akik ennek az ideálnak megfelelni nem tudván, szintén nyomorultul fogják érezni magukat).
    Elnézést a hosszas fejtegetésért, röviden csak annyit akartam ezzel mondani, hogy szerintem a felelősség mindannyiunké, férfiaké és nőké egyaránt.
    Egy dolog zavart a bejegyzésben: miért olyan egyértelműen férfi vonás szerinted az egyenesség, bátorság, felelősségvállalás, stb.? Szerintem ez így szexista, és idejétmúlt. Szerintem ezekkel a tulajdonságokkal minden embernek rendelkeznie kell ahhoz, hogy hosszú távon jól érezze magát a bőrében. Függetlenül attól, hogy nő-e valaki vagy férfi, ezen tulajdonságokkal nyerheti el mások bizalmát, szerezhet magának tekintélyt, és haladhat előre az élet különféle területein. Ennek következtében kap magáról pozitív visszajelzéseket, amik elengedhetetlenek az egészséges énkép kialakításához.

    VálaszTörlés
  19. Épp a minap született meg bennem is. :)
    http://testformalo.blogspot.hu/2013/12/ferfinak-lenni.html

    VálaszTörlés
  20. " párkapcsolat tuningoló, jóga workshopot tartottunk, a szinglik közül többen "

    Többek közt, ezért sincsenek Manapság ' Férfiak', mert már beszélni sem beszélnek ahhoz méltóan. Ahogy az ' édesanyjuk' tanította az anyanyelvre Őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs összefüggés kedves Jani Vitéz. Fogalmad sincs miről szól ez a blog. Gondolom nem is olvastad tovább a fenti mondatnál.

      Törlés
  21. Azért azt meg kell jegyezni, hogy az seggfej pasikat is anyák nevelik, így ebben a kérdésben a nők felelőssége sem kicsi...

    VálaszTörlés
  22. Milyen fura, hogy mindenki azt kérdezi, hova tuntek a Férfiak, de azt a kérdést senki nem teszi fel, hova tuntek a Nok...??? Egy feminista, homoszxuàlis vilàgban élunk, igy egy kicsit nehéz Férfinak lenni, csalàdot alapitani és foggal korommél megvédeni azt...

    VálaszTörlés
  23. http://eltiburon.blog.hu/2014/11/04/hova_tuntek_a_ferfiak_929

    VálaszTörlés
  24. Tánc: Ketten közelítünk egy ajtó felé. Egy férfi és én, ki nő vagyok. Egymásra nézünk. Tartózkodó mosoly. Lassítok, ő előre lép. Kitárja az ajtót előttem, én -mint királyné- belépek, közben rápillantva hálásan mosolygok és azt mondom: Nagyon kedves! Köszönöm! Aznap ő lehet a király, mert királynőként tudott engem kezelni. Csak ennyi! Egyenrangúak vagyunk, felnőttek ... akik tudjuk járni ezt a hétköznapi táncot, azoknak mindig ünnep összefutni egy ajtó előtt ...

    VálaszTörlés
  25. A cikk tetszik, fontos kérdéseket vet fel. A téma régóta foglalkoztat engem is, hol vannak a férfiak, és mit jelent ez manapság? Épp most van aktualitása, mivel e témában indítok önismereti műhelymunkát, ha belefér be is linkelném ide.
    A benned élő Hős programsorozat egy önismereti harctér szeretne lenni műhelymunkával és filmklubbal, és várja hősök jelentkezését.
    A hős/harcos archetípus nem a múlté, hiszen állandóan kísért és jelen van napjainkban is, bár a formája változik időről időre, de a tartam ugyanaz. Konkrét értelemben harcolni manapság már a férfiaknak sem kell, de átvitt értelemben az egész élet egy harctér, nem is beszélve a szellemi útról. Manapság a felnőttek leginkább filmekben, a gyermekek mesékben élik meg a hőst, tehát külső projekciókban. Itt az ideje, hogy a külső képeket belső valósággá tegyük, hogy azok aktív, cselekvő módon áthassák lényünket, átalakítsanak bennünket, a programsorozat ebben szeretne vezérfonalként szolgálni.
    http://adamkadmon.hu/a-benned-elo-hos-programsorozat/

    VálaszTörlés