2013. november 28., csütörtök

Kreativitás

Szerinted a kreativitás praktikus dolog? Jó az valamire, ha kreatív vagy? Egyáltalán, mit jelent kreatívnak lenni?

A legutóbbi, ’Kreativitás Fejlesztő Workshopom’ (legközelebb december 8-án lesz) kapcsán arra kellett rádöbbenjek, hogy sajnos nagyon sokan még a szó jelentésével sincsenek tisztában.

Egyszerűen nem tudják megfogni a lényegét annak, amit ez a szó jelent. Ami sokaknak eszébe juthat, az a jobb agyféltekés rajzolás, és általában valami művészi, tehát értelmetlen dologgal hozzák összefüggésbe.

Akik egy kicsit messzebb látnak, azt is tudják, hogy a különböző, technikai vívmányok feltalálásához is nagyfokú kreativitás kell, így ez a készség igenis tud hasznos lenni.



Ha azonban a kreativitás létjogosultságát csak ebben látjuk, akkor az csupán a Nobel díjas tudósok privilégiuma marad, azt meg ugye nem lehet elvárni, hogy mindenki feltaláló legyen.

Mert ugye, mire is menne ez a világ, ha senki sem dolgozna, mindenki csak halom számra ontaná magából az újabb és újabb technikai kütyüket?!

Valakinek a rabszolgamunkát is el kell végezni, nem? Te szoktál ’rabszolgamunkát’ végezni? Szereted csinálni? Akarsz róla beszélni?



Nem folytatom, mert még magamat is felidegesítem a végén…

Inkább nézzük meg, mi is az a 'kreativitás' egy kicsit tágabb értelemben.

A ’kreativitás’ a kreációra, azaz a teremtésre való képesség. Mindenkibe gyárilag bele van kódolva, csak erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Kezdetben mindannyian teremtünk. A gyerek folyamatosan és kényszeresen alkot. Ha kell, ha nem, ha van értelme, haszna, ha nincs. Komoly erőfeszítésbe telik, mire végre el tudja annyira nyomni ezt a törekvést, hogy képessé váljon rabszolgamunka végzésére.



Egy problémát megoldhatsz egyféle módon, és megoldhatsz ezerféle módon. Hallottam egy felmérésről, ami azt mutatta ki, hogy míg egy átlag óvodás korú gyermek több tucatféle megoldást talál arra, hogy egy gémkapcsot mire és hogyan lehet használni, addig ugyanaz a gyerek, 10 éves korára már csak fele ennyi lehetőséget talál, 15 éves korára pedig, kisgyermekkori ötletgazdagságának durván 75 százalékát elveszíti.
Ebben a tárgyi tudásközpontú oktatási rendszerben ez nem is lehet másként. 

Kemény ezt így kimondani, de ez azt jelenti, hogy a begyöpösödés már gyerekkorban elkezdődik…

Te mit teremtettél legutóbb?

Tanultam nem rég egy kifejezést. Úgy hangzik, ’neuroplaszticitás’. Hallottad már? Tudod, mit jelent? 

Ez az a képessége az agynak, hogy folyamatosan újabb és újabb, idegi összeköttetéseket hozzon létre, hogy az ingerületeket más és más pályákon keresztül tudja szállítani. Ez azt jelenti, hogy az agy folyamatos tanulásra és változásra van programozva. Ha ezt a képességet nem nyomod el magadban, vagy nem hagyod, hogy mások elnyomják, bármilyen szembejövő, kicsit is kihívást jelentő élethelyzetre, gondolkodás nélkül ezerféle megoldást kell, hogy találj.



Mikor az Egis gyógyszergyárban dolgoztam, a karbantartók között, először azt gondoltam, itt majd profi ’rabszolgákat’ találok, akik, mint gyári munkások, utasítások végrehajtására szakosodtak. Nagyot néztem, mikor megértettem, mi is a dolga ezeknek az embereknek.

Legtöbbször különböző méretű és formájú fém, vagy műanyag csöveket kellett összekötniük. A dolog ’hogyanját’ egy az egyben rájuk hagyták a főnökök. Mire kettőt pislogtam, legalább 3-4 féle megoldással jöttek elő, és a legfrappánsabb, legkreatívabb ötletek rendszerint akkor születtek, mikor egy szükséges eszköz véletlenül a műhelyben maradt. A kollégák meg ugye lusták voltak visszamenni, hát megoldották anélkül...

Közben, hogy a nap vidáman teljen, folyamatosan osztották egymást olyan szövegekkel, hogy végül már jegyzeteltem. 

Sosem kellett gondolkodniuk, ezek mindig csak úgy jöttek belőlük, és nem fogytak el. 



Mikor egy alkalommal egy iszonyú nagy tartájjal küzdöttünk, annyira elfáradtunk, hogy le kellett üjjünk.
Egyikük belátta, hogy: „kevesek vagyunk, mint lepkefingban a kálcium…”, mire egy másik csípőből tolta rá, hogy: „mit akarsz, olyan öreg vagyok, hogy mán a szar is mankós bottal gyün ki belőlem…”

Jól szórakoztak és nem volt olyan meló, amit ügyesen, okosan meg ne oldottak volna valahogy. A nagy öregek 2-3 házat is felépítettek, miközben 20-30 évet húztak le ugyanabban a gyárban. Se világtól elrugaszkodott művészek, se feltalálók nem voltak. Egyszerű munkásként, praktikusan használták a kreativitásukat.

Tök mindegy, mi a munkád, milyen a családi háttered, a teremtésen, a kreatív alkotási folyamaton keresztül tudod megvalósítani azt, amire születtél.

Rengeteg olyan tévhit kering szerte a világban, mely csak arra jó, hogy felmentést adjon a középszerűségre. Ezek a legalattomosabb kifogásaink, melyekkel az önmegvalósítás felé vezető útról igyekszünk eltéríteni magunkat.



Ne dőlj be nekik! A ritmusérzék, a hallás, az ügyesség (kézügyesség, reflexek) és a kreativitás igenis fejleszthetőek. Ugyanez igaz nem mellesleg, a spirituális nyitottságra és az érzelmi intelligenciára.

Sokan küzdenek azzal, hogy a kreativitásukat hogyan hozzák át a praktikus élet szintjére. 

Origami bajnok. Nem tudsz olyan dolgot mondani, amit ne tudna 2 perc alatt meghajtogatni papírból vagy bármi másból, és éjszakai árufeltöltő egy vidéki Tescoban... Fantasztikus zenészek, táncosok, írók és képzőművészek vannak az utcán vagy dolgoznak olyan területen, ahol nem tudják hasznosítani a kreativitásukat. 

Azokat a munkákat nevezem ’rabszolgamunkának’, ahol nem kell (sőt, nem szabad) gondolkodni, nem szabad ötletelni, új megoldásokat keresni, csak mechanikusan utasítást végrehajtani és szabályt betartani.



Egy kanadai fatelepen, a fafeldolgozás közben keletkező forgács elszállíttatása óriási összegeket emésztett fel, egészen addig a pillanatig, amíg egy kreatív ember össze nem keverte enyvvel és táblákba nem préselte az egészet. Egy próbát megért. Ma ez a bútorgyártás egyik legfontosabb alapanyaga. 

A feltalálója új lehetőséget adott az emberiségnek, és rendesen meg is gazdagodott az ötletéből. Pontosabban abból, hogy az ötletét meg is valósította. Csak föltette a kérdést, hogy miként lehetne hasznosítani azt a rengeteg fűrészport, hogy az ne vigye, hanem hozza a pénzt. A megoldás pedig jött, mert az agy keresi a megoldásokat, hacsak nincs elnyomva, valami önpusztító programmal.

Gyerekkorban még mérlegelés nélkül merünk játszani, mert a valódi életre készülünk. Az Univerzum érdekes módon nem tesz különbséget kicsi és nagy között. Ez a különbségtétel az elménkben van, és ez az önkorlátozásunk egyik alapja.



Aki kicsit tud teremteni, az nagyot is. Aki szépet tud teremteni, az hasznosat is.

Csak egy kicsit ki kellene engedni már azt a féket.

Amikor belépsz az izzasztó kunyhóba, azzal a mondattal köszöntöd társaidat, hogy „minden a rokonom.” Sőt, újabban a „minden a testvérem” mondatot használjuk. Hiszen a kunyhó maga, egy anyaméhet szimbolizál, így akik oda belépnek, azok arra az időre (vagy talán azon túl is) egymás testvéreivé válnak.

A mondat azonban nem áll meg a kunyhóban ülő társaidnál. Nem ’mindenki a testvérem’, hanem ’minden a testvérem’. Minden teremtett dolog. Márpedig, ami a testvéred, az él. Isten nem teremtett ’halott dolgot’, élettelen anyagot.

Az evolúció tudatosan, vagy öntudatlanul, de megy tovább, folytatódik még a legparányibb atomban is.

Érdemes ennek ellenállni?



A tudós mikroszkóp alatt nézi a virágot, ha meg akarja érteni. Ugyanezt a zen mester úgy éri el, hogy meditációba merül, és virággá válik. Számtalanféle úton juthatsz el ugyanoda.

Emlékszem egy napra, mikor Mindentudó Nagyanyám, önfeledten bohóckodó kutyánkat, Pletykát nézegette. Sóhajtott egyet, majd így szólt: „Ezt a jószágot az Isten is jókedvében teremtette.”

Téged milyen kedvében teremtett az Isten? Ugye nem épp unatkozott? Nem, Isten soha nem unatkozik. Erre mi is csak akkor vagyunk képesek, mikor megfeledkezünk arról, hogy teremtésre születtünk, kreatív, véget nem érő alkotási folyamatra.

Valójában folyamatos megújulásra, új képességek fejlesztésére, folyamatos tanulásra, izzásra, megvilágosodásra vagyunk teremtve mindannyian.

Ebben a témában nem lehet eleget írni. Én is írtam már erről korábban, és most így visszaolvasva, azt látom, hogy szilárdan őrzi az aktualitását. Ha szeretnéd azt is elolvasni, ide kattintva megteheted.

Gyönyörű, kreatív, teremtésben gazdag napot kívánok Neked! :) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése