Szerinted a kreativitás praktikus dolog? Jó az valamire, ha
kreatív vagy? Egyáltalán, mit jelent kreatívnak lenni?
A legutóbbi, ’Kreativitás Fejlesztő Workshopom’ (legközelebb december 8-án lesz) kapcsán arra
kellett rádöbbenjek, hogy sajnos nagyon sokan még a szó jelentésével sincsenek
tisztában.
Egyszerűen nem tudják megfogni a lényegét annak, amit ez a
szó jelent. Ami sokaknak eszébe juthat, az a jobb agyféltekés rajzolás, és
általában valami művészi, tehát értelmetlen dologgal hozzák összefüggésbe.
Akik egy kicsit messzebb látnak, azt is tudják, hogy a különböző,
technikai vívmányok feltalálásához is nagyfokú kreativitás kell, így ez a
készség igenis tud hasznos lenni.
Ha azonban a kreativitás létjogosultságát csak ebben látjuk,
akkor az csupán a Nobel díjas tudósok privilégiuma marad, azt meg ugye nem
lehet elvárni, hogy mindenki feltaláló legyen.
Mert ugye, mire is menne ez a világ, ha senki sem dolgozna,
mindenki csak halom számra ontaná magából az újabb és újabb technikai kütyüket?!
Valakinek a rabszolgamunkát
is el kell végezni, nem? Te szoktál ’rabszolgamunkát’ végezni? Szereted
csinálni? Akarsz róla beszélni?
Nem folytatom, mert még magamat is felidegesítem a végén…
Inkább nézzük meg, mi is az a 'kreativitás' egy kicsit tágabb
értelemben.
A ’kreativitás’ a kreációra, azaz a teremtésre való
képesség. Mindenkibe gyárilag bele
van kódolva, csak erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Kezdetben mindannyian
teremtünk. A gyerek folyamatosan és kényszeresen alkot. Ha kell, ha nem, ha van
értelme, haszna, ha nincs. Komoly erőfeszítésbe telik, mire végre el tudja
annyira nyomni ezt a törekvést, hogy képessé váljon rabszolgamunka
végzésére.
Egy problémát megoldhatsz egyféle módon, és megoldhatsz
ezerféle módon. Hallottam egy felmérésről, ami azt mutatta ki, hogy míg egy átlag
óvodás korú gyermek több tucatféle megoldást talál arra, hogy egy gémkapcsot
mire és hogyan lehet használni, addig ugyanaz a gyerek, 10 éves korára már csak
fele ennyi lehetőséget talál, 15 éves korára pedig, kisgyermekkori
ötletgazdagságának durván 75 százalékát elveszíti.
Ebben a tárgyi tudásközpontú oktatási rendszerben ez nem is
lehet másként.
Kemény ezt így kimondani, de ez azt jelenti, hogy a begyöpösödés
már gyerekkorban elkezdődik…
Te mit teremtettél legutóbb?
Tanultam nem rég egy kifejezést. Úgy hangzik, ’neuroplaszticitás’.
Hallottad már? Tudod, mit jelent?
Ez az a képessége az agynak, hogy
folyamatosan újabb és újabb, idegi összeköttetéseket hozzon létre, hogy az
ingerületeket más és más pályákon keresztül tudja szállítani. Ez azt jelenti,
hogy az agy folyamatos tanulásra és változásra van programozva. Ha ezt a
képességet nem nyomod el magadban, vagy nem hagyod, hogy mások elnyomják,
bármilyen szembejövő, kicsit is kihívást jelentő élethelyzetre, gondolkodás
nélkül ezerféle megoldást kell, hogy találj.
Mikor az Egis gyógyszergyárban dolgoztam, a karbantartók
között, először azt gondoltam, itt majd profi ’rabszolgákat’ találok, akik,
mint gyári munkások, utasítások végrehajtására szakosodtak. Nagyot néztem,
mikor megértettem, mi is a dolga ezeknek az embereknek.
Legtöbbször különböző méretű és formájú fém, vagy műanyag
csöveket kellett összekötniük. A dolog ’hogyanját’ egy az egyben rájuk hagyták
a főnökök. Mire kettőt pislogtam, legalább 3-4 féle megoldással jöttek elő, és
a legfrappánsabb, legkreatívabb ötletek rendszerint akkor születtek, mikor egy
szükséges eszköz véletlenül a műhelyben maradt. A kollégák meg ugye lusták voltak visszamenni, hát megoldották anélkül...
Közben, hogy a nap vidáman teljen, folyamatosan osztották
egymást olyan szövegekkel, hogy végül már jegyzeteltem.
Sosem kellett
gondolkodniuk, ezek mindig csak úgy jöttek belőlük, és nem fogytak el.
Mikor
egy alkalommal egy iszonyú nagy tartájjal küzdöttünk, annyira elfáradtunk, hogy
le kellett üjjünk.
Egyikük belátta, hogy: „kevesek vagyunk, mint lepkefingban a
kálcium…”, mire egy másik csípőből tolta rá, hogy: „mit akarsz, olyan öreg
vagyok, hogy mán a szar is mankós bottal gyün ki belőlem…”
Jól szórakoztak és nem volt olyan meló, amit ügyesen, okosan
meg ne oldottak volna valahogy. A nagy öregek 2-3 házat is felépítettek,
miközben 20-30 évet húztak le ugyanabban a gyárban. Se világtól
elrugaszkodott művészek, se feltalálók nem voltak. Egyszerű
munkásként, praktikusan használták a kreativitásukat.
Tök mindegy, mi a munkád, milyen a családi háttered, a
teremtésen, a kreatív alkotási folyamaton keresztül tudod megvalósítani azt,
amire születtél.
Rengeteg olyan tévhit kering szerte a világban, mely csak
arra jó, hogy felmentést adjon a középszerűségre. Ezek a legalattomosabb
kifogásaink, melyekkel az önmegvalósítás felé vezető útról igyekszünk eltéríteni
magunkat.
Ne dőlj be nekik! A ritmusérzék, a hallás, az ügyesség
(kézügyesség, reflexek) és a kreativitás igenis fejleszthetőek. Ugyanez igaz nem
mellesleg, a spirituális nyitottságra és az érzelmi intelligenciára.
Sokan küzdenek azzal, hogy a kreativitásukat hogyan hozzák
át a praktikus élet szintjére.
Origami bajnok. Nem tudsz olyan dolgot mondani,
amit ne tudna 2 perc alatt meghajtogatni papírból vagy bármi másból, és éjszakai
árufeltöltő egy vidéki Tescoban... Fantasztikus zenészek, táncosok, írók és
képzőművészek vannak az utcán vagy dolgoznak olyan területen, ahol nem tudják
hasznosítani a kreativitásukat.
Azokat a munkákat nevezem ’rabszolgamunkának’,
ahol nem kell (sőt, nem szabad) gondolkodni, nem szabad ötletelni, új
megoldásokat keresni, csak mechanikusan utasítást végrehajtani és szabályt betartani.
Egy kanadai fatelepen, a fafeldolgozás közben keletkező
forgács elszállíttatása óriási összegeket emésztett fel, egészen addig a
pillanatig, amíg egy kreatív ember össze nem keverte enyvvel és táblákba nem
préselte az egészet. Egy próbát megért. Ma ez a bútorgyártás egyik legfontosabb
alapanyaga.
A feltalálója új lehetőséget adott az emberiségnek, és rendesen meg
is gazdagodott az ötletéből. Pontosabban abból, hogy az ötletét meg is
valósította. Csak föltette a kérdést, hogy miként lehetne hasznosítani azt a
rengeteg fűrészport, hogy az ne vigye, hanem hozza a pénzt. A megoldás pedig jött,
mert az agy keresi a megoldásokat, hacsak nincs elnyomva, valami önpusztító
programmal.
Gyerekkorban még mérlegelés nélkül merünk játszani, mert a
valódi életre készülünk. Az Univerzum érdekes módon nem tesz különbséget kicsi
és nagy között. Ez a különbségtétel az elménkben van, és ez az önkorlátozásunk
egyik alapja.
Aki kicsit tud teremteni, az nagyot is. Aki szépet tud
teremteni, az hasznosat is.
Csak egy kicsit ki kellene engedni már azt a féket.
Amikor belépsz az izzasztó kunyhóba, azzal a mondattal
köszöntöd társaidat, hogy „minden a rokonom.” Sőt, újabban a „minden a
testvérem” mondatot használjuk. Hiszen a kunyhó maga, egy anyaméhet szimbolizál,
így akik oda belépnek, azok arra az időre (vagy talán azon túl is) egymás
testvéreivé válnak.
A mondat azonban nem áll meg a kunyhóban ülő társaidnál. Nem
’mindenki a testvérem’, hanem ’minden a testvérem’. Minden teremtett dolog.
Márpedig, ami a testvéred, az él. Isten nem teremtett ’halott dolgot’,
élettelen anyagot.
Az evolúció tudatosan, vagy öntudatlanul, de megy tovább,
folytatódik még a legparányibb atomban is.
Érdemes ennek ellenállni?
A tudós mikroszkóp alatt nézi a virágot, ha meg akarja
érteni. Ugyanezt a zen mester úgy éri el, hogy meditációba merül, és virággá
válik. Számtalanféle úton juthatsz el ugyanoda.
Emlékszem egy napra, mikor Mindentudó Nagyanyám, önfeledten
bohóckodó kutyánkat, Pletykát nézegette. Sóhajtott egyet, majd így szólt: „Ezt
a jószágot az Isten is jókedvében teremtette.”
Téged milyen kedvében teremtett az Isten? Ugye nem épp
unatkozott? Nem, Isten soha nem unatkozik. Erre mi is csak akkor vagyunk
képesek, mikor megfeledkezünk arról, hogy teremtésre születtünk, kreatív, véget
nem érő alkotási folyamatra.
Valójában folyamatos megújulásra, új képességek
fejlesztésére, folyamatos tanulásra, izzásra, megvilágosodásra vagyunk teremtve
mindannyian.
Ebben a témában nem lehet eleget írni. Én is írtam már erről korábban, és most így visszaolvasva, azt látom, hogy szilárdan őrzi az aktualitását. Ha szeretnéd azt is elolvasni, ide kattintva megteheted.
Gyönyörű, kreatív, teremtésben gazdag napot kívánok Neked! :)
Ebben a témában nem lehet eleget írni. Én is írtam már erről korábban, és most így visszaolvasva, azt látom, hogy szilárdan őrzi az aktualitását. Ha szeretnéd azt is elolvasni, ide kattintva megteheted.
Gyönyörű, kreatív, teremtésben gazdag napot kívánok Neked! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése