„Hogyan csajozzál?”

Na, ez a pillanat is eljött. Annyi, csajozási trükköket népszerűsítő fészbuk hirdetés került elém mostanában, hogy megihletett a téma. Szóval jöjjön az én verzióm!

„Hogyan csajozzál?” Szerintem sehogy... Ne csajozzál egyáltalán. Hidd el, nincs semmi értelme. Sokkal jobban jársz, ha inkább ismerkedsz. Tét nélkül, lazán, nyugodtan, kíváncsian.

Ha csajozós típus vagy, biztos épp van barátnőd/csajod, tehát felesleges csajozni. Persze lehet, hogy épp a női testekben való tobzódást keresed. Ha ez a helyzet, nem szóltam semmit. Csajozzál, csak bátran! :)

Ha minden alkalommal elutasítanak, lehet, hogy egyszerűen nem vagy csajozós típus, akkor meg ugye a legfrappánsabb csajozós dumák sem segítenek rajtad.

Szóval mi is a teendő, ha nem buknak rád úgy a nők, ahogyan azt szeretnéd?

Gondoltam, mielőtt megformálom ügyes kis ellenvéleményem a ’csajozási technikák szakreferensével’ szemben, először mégis csak illik, hogy ellátogassak a menő tréner oldalára.

Így is lett, előtte azonban elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam a róla szóló véleményeket.

Az én szememben, ha valakit szimpatikussá akarsz tenni, elég csak jól lefikáznod az illetőt. Emberünket pedig tipikusan olyan arcok fikázzák, akik nem sok mindent tettek le az asztalra azon kívül, hogy ragaszkodnak a saját kompexusaikhoz és szajkózzák a téma klasszikus tévhiteit...

Ezek után megnéztem a weblapot, és rá kellett jöjjek, hogy a bosszantóan primitív marketinget csak azért használja, hogy a célcsoport jól ráharapjon a horogra.

Egy magát hosszú ideje lúzernek tartó, önbizalom hiányos fickó, aki mindent megadna azért, hogy barátnője legyen, könnyebben veszi, ha instant működő csajozós dumákat tanítanak neki, mintha azt mondják, hogy kezd el fejleszteni a személyiségedet, mert amíg nincs önbizalmad és nem tudod, mit is akarsz a világban, addig a kutyának sem kellesz.

A csali tehát a csöcsös-bögyös menyecske a képen, és, hogy hamarosan megtudhatod, hogyan is szedheted föl...

Az oldalon azonban már intelligensebb módon szólítja meg ugyanazt a közönséget. Hamar kiderül, hogy a jóravaló srácot éppen korábbi kudarcai motiválták, hogy a csajozásról, ismerkedésről és a női lélek működéséről minden hasznos információt felderítsen. Beszélt a téma szakértőivel, éveken keresztül csiszolta módszerét, és fiatal kora (nem tűnik 30-nak se) ellenére nagy tudásra és tapasztalatra tett szert. (Ki gondolta volna, hogy ilyen pozitívan írok majd róla, ugye? Engem is meglep...)

Gyanakvóbb versenyzők a ’gyakori kérdések’ oldalon érdeklődnek a srác hitelességéről, és a néhány elismerő megnyilvánulás mellett bizony elég sok kritika éri. Fikázzák a módszerét, a könyvét, a marketingjét. Azzal vádolják, hogy csak címeket gyűjt más, reklámok számára, egy másik lelkes kritikus pedig azt fejtette ki, hogy az ingyenesen kiküldött anyag csak az általa írt könyv eladását szolgálja.

Hoppá. Ez a srác megírt egy könyvet, 'ismerkedés' témában! Ez óriási munka és óriási bátorság a szó minden értelmében. Nem láttam a könyvet, nem tudom, hány oldal, nem ismerem a stílusát. Lehet briliáns és lehet olvashatatlan, nem tudom. Viszont feltenném a kérdést, hogy az öt fikázok közül, ki az, aki ilyen szintem mélyedt el bármilyen témában is, és ki az, aki a véleményét és a tapasztalatait olyan szinten vállalja, hogy könyvet ír belőle?!

Miért baj az, ha szeretné népszerűsíteni és eladni azt a könyvet, amibe ennyi munkát fektetett? Ennek a srácnak ez a dolga, ez a munkája és megérdemli, hogy meg is éljen belőle! Utána járt a témának (munka), kidolgozta a módszerét (munka), könyvet írt belőle (munka), saját webloldala van (munka), előadásokat tart (munka), önmagát marketingeli (munka).

Mi kell még srácok?!

Olyan is akad, akinek van képe azt kérni, hogy valaki (aki már megvette) töltse fel (ingyen) a könyvet…

Itt van a hatalmas probléma! Amikor nem látod a befektetett munkát, amikor nem értékeled a másik ember teremtő erejét, csak elvárod, hogy ingyen repüljön a szádba a sült galamb…

Lúzernek lenni rohadt kényelmes dolog. Megvannak a kifogások, mi miért nem működik. Más szemében ordít a szálka, de a gerendát a sajátodban valahogy nehezebben veszed észre…

Ember, van helye egy nőnek az életedben egyáltalán?! Képes vagy feladni a komfort zónádat, képes vagy kockázatot vállalni, képes vagy befektetni a saját fejlődésedbe?!

A kényelmes, lusta, gyáva embereket nem szeretik a nők. 

Vedd észre az értékeidet és kezd el értékelni magad. Ahogy magadat értékeled, mást is képes leszel majd értékelni. Ne csajozni akarjál, ne felszedni akard a nőt, hanem megismerni.

Akit fölszednek, azt használják és eldobják. Ezt igényes, önmagát értékelő nő nem tűri el. Legyél rá kíváncsi. Akard fölfedezni, de ne akard egyből magadévá tenni! Hidd el, többet érdemelsz egy eldobható nőnél, és, hogy a nő melyik arcát mutatja feléd, az rajtad is múlik.

Felmerülhet továbbá a jogos kérdés, mit is tegyél, ha meglátod álmaid „top 10-es bombázóját” és nem mered megszólítani, mert félsz, hogy elszúrod? 

Szerintem ne tegyél semmit, mert valószínűleg el is szúrod, és csak egy kudarc élménnyel leszel gazdagabb. Amíg nem mered megszólítani, amíg nincs hozzá önbizalmad, mert magadat egy alacsonyabb kategóriás srácnak tartod, addig akkor sem működne a kapcsolatotok, ha véletlenül ő szedne fel téged... Hogyan érinted meg, hogyan beszélgettek, hogyan kommunikáltok egyáltalán, ha úgy érzed, csak arra vagy méltó, hogy a kutyája legyél?!

Egyszer majd megérted, hogy ezek a kategóriák csak a fejedben vannak és csak arra jók, hogy korlátozzanak.

Ne a tökéletes nőt keresd, amíg magadat tökélyre nem fejleszted. Ha meg te vagy a tökéletes férfi, akkor meg azért vagy bajban, mert nem találod a tökéletes nőt. 

Figyeled, újabb kategóriák, melyek nem léteznek!

Azt a nőt keresd, akinek a hibáit is szeretni tudod és, akivel van közös kapcsolódási pontotok. Valójában minden nő szép és érdekes. Mind, mind egyszeri és megismételhetetlen alkotásai az Univerzumnak. Sosem fogsz teljesen átlátni rajtuk, de ez így izgalmas, és így is van rendjén.

Amikor ismerkedsz, nem akarsz semmit, csak szimplán kíváncsi vagy.

Fejleszd ki magadban azt a képességet, hogy észreveszed és méltányolod a női szépséget, de csak úgy, mint egy virágét. Ha nem akarod leszakítani, biztonságban érzi magát, és, ha szerencséd van, minden báját neked ajándékozza.

Ezen kívül maximálisan egyetértek Attila (nevezzük már néven az ’ismerkedés professzorát’ J) véleményével, hogy a nő az életedben nem lehet cél. Rendszerint akkor tűnik fel, mikor megértél egy párkapcsolatra. Ehhez pedig ismerned és szeretned kell magad. 

Legyenek az életedben igazán fontos dolgok, amik szenvedélyesen érdekelnek, mert ezek adnak neked karizmatikus vonzerőt, sikerélményt és önbecsülést.

Ha ezek megvannak, az ismerkedés már jóval könnyebb lesz.

Ettől persze még lehet, hogy mindig nem lettél ’csajozós típus’, és a Bkv, meg a szórakozó helyek még mindig nehezített pálya lesz. Érdemes inkább olyan helyekre járni, ahova akkor is eljárnál, ha lenne párkapcsolatod, mert ott gyakorolhatod a kedvenc hobbidat. Akik oda jönnek, azokat ugyanaz érdekli, mint téged. Legyen az akármilyen mozgásos tevékenység, falmászás, jóga, tánc (pl: társas tánc, kontakttánc, stb), vagy bármi. Lényeg, hogy azért menj oda, mert szereted csinálni.

Ilyen helyen könnyen megy az ismerkedés, a beszélgetés, mert van közös témátok, közös szenvedélyetek és vélhetőleg közös sikerélményetek is abban, amiben szenvedélyesen szerettek elmerülni.

Ide kellene eljutni, kérem, miközben a sikerélményedet szépen, a maga tempójában kiterjeszted az élet más területeire is.

Mindenben persze nem lehetsz jó, de legalább van, ami feltölt, van, amiből erőt meríthetsz, és, ha felfedezed szíved gazdagságát, lesz miből adnod a párodnak is. 

Amikor megérett benned a vágy, hogy megoszd az életed valakivel, amikor adni szeretnél magadból, mert tudod, hogy van bőven kettőtöknek is, amikor magadhoz ölelted kincseidet a fájdalmaddal együtt, amikor mersz bátran a saját szemedbe nézni, megértél arra, hogy párra találj.

Innentől minden szinte magától történik, mert áldásban vagy. Mire észre veszed magad, már együtt is vagytok. :)

Jó ismerkedést, jó kapcsolatteremtést, jó felfedező utat kívánok, Barátom!