Akrojóga – Út a kapcsolódáshoz

„-Amúgy az akrojóga csajozáson kívül jó még valamire?” Megkaptam a kérdést, és milyen jó, hogy megkaptam! Eszembe nem jutott volna, hogy kicsit ebből a nézőpontból is elgondolkodjak a témán. Ez a kérdés nem egy ember kérdése, hanem mindazoké, akik kívülről nézve ezt látják benne.

Az akrojóga számomra az egyik legnagyobb közösségi örömforrás, mely folyamatosan tanít egymásra hangolódásról, figyelemről, kapcsolódásról, lélegzetről, ritmusról, egyé válásról, vezetésről, követésről és még ki tudja, mennyi mindenről.

Használtam már örömszerzésre, lazításra, kommunikációra, az összehangolt mozdulatok demonstrálására, de az, hogy direktben csajozásra használjam, még nem jutott eszembe. Talán azért, mert az, hogy egy találkozásból végül lett-e párkapcsolat, az sosem ezen múlt.

Olyan ez, mint a tánc vagy bármilyen közösségi mozgásforma. Ha nem szereted magát a tevékenységet, a mozdulatokat, a játékot, a közösséget, és a csajozás az elsődleges motivációd, nem fog működni a dolog. Ha csajozásra szeretnéd használni, ahhoz előbb jónak kell lenned benne, ahhoz meg hosszú időn át tartó, megszállott gyakorlás szükséges.

Az akrojógába bele kell szeretned, különben nem fogod eleget gyakorolni. Ez jó esetben megtörténik spontán és akkor nem kérdés, hogy gyakorolsz, de az is lehet, hogy nem, mert ez egyszerűen nem a te sportod.

Tegyük fel, hogy az első verzió jön be. Lehet, hogy volt benned csajozási szándék is, az is lehet, hogy nőként egy erős és egyben kellőképpen játékos férfit kerestél magad mellé, aki figyel és vigyáz rád. Bármi is vezérelt, lényeg, hogy itt vagy, rácuppantál az akrojóga mézesmadzagjára, és, mire észbe kapsz, már jön is a tanítás.

Ha magányos sportot űzöl, elég, ha magadra figyelsz, magaddal összhangban vagy, elég, ha a saját mozdulataidat kontroll alatt tartod, bár ez sem feltétlen séta galopp.

Amikor azonban akrojóga gyakorlására adod a fejed, az élet pontosan ebből a működésből kezd el kihozni. Az a kérdés, hogy kinyílsz-e a közösen végrehajtott mozdulatok harmóniája és a másikba vetett bizalom felé vagy inkább ellenállsz és visszavonulsz a biztonságos csigaházba.

A gyerekek fejlődésében van az az időszak, amikor egymás mellett, de még egymástól külön játszanak, és van az, amikor elkezdenek együtt játszani. Óriási nagy fejlődés ez az ő életükben.

Egymásközt, akik az akrojóga ösvényére lépnek, a közös gyakorlást sokszor csak játéknak nevezik. A játék képességét fedezzük fel újra és azt a képességet, hogy tudunk játszva tanulni.

Mint az életben, itt is vannak szerepek. Általában 3 félét különböztetünk meg. A ’Base’ a tartó ember, akinek lábain, kezein a ’Flyer’ lerepüli a mozdulatot, miközben a ’Spotter’ vigyáz rájuk vagy, ha kell, akár megsegíti a mozdulatot.

Mindhárom szerep egyformán fontos. Bár avatottabb szinten, a rutinná vált technikákat már sokszor spotter nélkül csináljuk, az elején különösen fontos, hogy a harmadik résztvevő teljes figyelmével és jelenlétével részt vegyen a mozdulatokban.

Nagyon könnyű abba a hibába esni, hogy nem figyelünk kellő képen oda ennek a szerepnek a gyakorlására. Biztonságosan lekövetni egy mozdulatot úgy, hogy közben teret is adj mindkét félnek a kibontakozásra, nem is olyan könnyű feladat.

Most azonban térjünk vissza a base és a flyer közös fejlődésének dinamikájához, ami talán a legizgalmasabb az akrojógában.

A bizalomnak nagyon sokféle fajtája van. Ez azért ilyen fontos, mert itt szinte minden a bizalomról szól. Bíznod kell magadban, abban, hogy a tested képes a tanulásra, hogy képes vagy megtartani magadat vagy akár másokat. Bíznod kell a társadban is, akit tartasz vagy aki téged tart. Bíznod kell abban, hogy megrekedés esetén, ha lelassultok és újra felépítitek a figyelmet egymás felé, ha hagyjátok, hogy a közös lélegzet vezesse a mozdulatot, túl tudtok lépni az elakadáson.

Kezdetben, a legegyszerűbb alap technikáknál, tartó emberként (base) a koncentrált erőkifejtésre és aztán az egyensúlyozásra összpontosítasz. Mikor téged tartanak, arra figyelsz, hogy a tested feszes legyen, és hogy az egyensúlyt teljes mértékben átengedd a base-nek.

Bár ezek a szerepek bizonyos szintig felcserélhetőek, a leggyakoribb felállásban mégis a férfi tartja a nőt. Lehet, hogy maradinak hangzik, de a mai ’felszabadult’ világban rendkívül áldásos, támogató hatása van annak, amikor a férfi és a nő megélheti magában a legősíbb alapminőségeket.

Azaz az erős férfi tartja a kecses nőt. Az egyik bizalmat kap, a másik a könnyedség élményét. Ma egy férfi leélheti az életét úgy, hogy a saját megtartó erejével szinte egyáltalán nem találkozik. Ugyanez igaz lehet egy nőre, aki az életben mindent egyedül old meg, így nem tudja, milyen az, amikor igazán biztonságban van és végre lehet ’gyenge’ nő.

Mivel a mozdulat még új, az elején mindketten arra figyelnek, hogy a saját részüket a lehető legjobban csinálják. Aztán a tartásból hamarosan mozgatás lesz. A flyer még mindig inkább a saját feszességére figyel, keveset mozdul, inkább a base ’pakolgatja’ egyik pozícióból a másikba.

Aztán szép lassan egyre több teret kap a kibontakozásra. Lehetnek kitartott dekor pozíciók, könnyed, elegáns mozdulatok vagy épp lazulásra, nyújtásra, masszázsra való testhelyzetek.

A két szerep között van még egy alapvető különbség. Míg a base többnyire a hátán fekve az egész mozgássort látja, addig a flyer nem látja, csak végrehajtja a mozdulatokat. Ennek van egy olyan következménye, hogy azonos szint esetében szerencsésebb, ha a base irányít, azaz vezet, míg a flyer a követés tudományát tökéletesíti magában.

Ez nem azt jelenti, hogy ne adna a flyer is visszajelzést, csak míg ő az alapján ad visszajelzést, amit érez (pl: több alátámasztást, stabilabb kezet, lábat kér), a base az alapján jelez vissza, amit lát és érez (pl: súlyáthelyezést, nyújtott vagy épp hajlított lábat kér).

A követés tudománya nem alávetett pozíció. Valójában sokkal inkább kényelmes és jól eső. Nem kell gondolkodni és kitalálni, hogy mi lesz a következő mozdulat, csak ráfeküdni arra a hullámra, amit a base indít el, mert így a legegyszerűbb és legharmonikusabb.
    

Ahhoz, hogy ez történhessen, mindkettőjüknek végig kell menni egy egymáshoz képest ellentétes folyamaton. A flyer akkor tudja elengedni a kontrollt és átadni magát a ’flow’-nak, ha a base nagyon is tudja, hogy mit akar és aszerint cselekszik. Az ő magabiztos és tudatos vezetése teszi lehetővé, hogy a flyer a mozdulatban követő lehessen.

Sokszor átéltem már, hogy a flyernek fogalma nem volt merre mentünk, milyen technikák kombinációjából rögtönöztünk akrojóga sort, mégis gyönyörűen lekövetett minden mozdulatot.

A következő szint az, amikor mindketten tisztában vannak a technikák neveivel, a lehetséges átkötésekkel és saját megoldásokkal.

Aztán jönnek az egyre bonyolultabb, összetettebb mozdulatok, melyek már a flyertől is nagyfokú önállóságot követelnek. Ilyenkor tud megtörténni az, hogy mindketten annyira a saját mozdulataikkal vannak elfoglalva, hogy pont az összehangolódás és a közös ritmus fog hiányozni.

’Szerencsére’ ezek a próbálkozások nem is szoktak sikerülni, így elég gyorsan megkapják a visszajelzést, hogy valamit másként kell csinálni. Jöhet a feszültség, a frusztráció, különösen akkor, ha máskor ugyanez a technika már sikerült.

A váltás az, amikor elengeditek a feszültséget és inkább lelassultok, elkezdtek egymásra és a lélegzetetekre figyelni. A két lélegzet varázslatos módon magától összehangolódik, a figyelem mélyül, a mozdulatok pedig könnyeddé és harmonikussá válnak.

Sokszor elég annyi, hogy a tekintetek újból találkoznak. Ez már létre hozza a közös fókuszt.

Megjelenik a könnyedség, a játékosság, így egyre felszabadultabban lehet megélni azt a gyermeki örömöt is, melyet sokan már rég elfelejtettek a mindennapok monotóniájában. Ahhoz, hogy ezt az örömöt megéld valakivel, nem kell, hogy párkapcsolatban legyetek, csak az, hogy szeressétek és megszállott módon gyakoroljátok ezt a mozgásformát. Dolgozzatok mindketten önmagatokon, ismerjétek meg a félelmeiteket és korlátaitokat, tegyetek kirándulásokat a komfortzónátokon kívüli birodalmakba.

Akivel sokat gyakorolsz, azzal összeszoksz, csukott szemmel is rá tudsz hagyatkozni, ismered a mozdulatait, a lélegzetét, a számára kényelmes mozgás ritmusát és dinamikáját.

Emellett, az egymásra hangolódás, mint képesség is fejlődik. Még, ha meg is szoktad a partneredet, mikor valaki mással gyakorolsz, az olyan, mint egy rutinos sofőr számára egy másik autót vezetni. Pár kanyar és kiismered a másik működést.

A különbség egy autóhoz képest talán annyi, hogy itt a partnered is rád hangolódik, így együtt keresitek a számotokra legmegfelelőbb, közös ritmust és dinamikát.

Az akrojóga egy sajátos mozgásnyelv, melynek az elsajátítása személyiségfejlődést, önismeretet és önmagadon való megszállott munkát igényel. Mindezt azért, hogy minél harmonikusabban tudjál kapcsolódni önmagaddal és másokkal az együtt végzett, közös mozdulatokban.

Az akrojógát csajozásra használni kicsit olyan, mint a tokaji aszút kólával keverve inni, vagy mint egy Michelin csillagos étteremben zsíros kenyeret rendelni. Lehet, hogy a közös gyakorlás egy szuper jó párkapcsolat kezdetét is jelenti, de ez sosem cél, inkább csak egy a számtalan áldásos mellékhatás mellett.

Amit nyersz, az személyiségfejlődés a kapcsolódás, a figyelem, a türelem, a bizalom és az egymásra hangolódás képessége.

Azt kérdezed, mire jó az akrojóga? Nem ismerek a fentiek fejlesztésére alkalmasabb eszközt, főleg olyat nem, ami ekkora öröm felszabadulásával járna.   

Ha kedvet kaptál, azt mondom, vágj bele barátom! Egy próbát Neked is megér. J

„Hogyan csajozzál?”

Na, ez a pillanat is eljött. Annyi, csajozási trükköket népszerűsítő fészbuk hirdetés került elém mostanában, hogy megihletett a téma. Szóval jöjjön az én verzióm!

„Hogyan csajozzál?” Szerintem sehogy... Ne csajozzál egyáltalán. Hidd el, nincs semmi értelme. Sokkal jobban jársz, ha inkább ismerkedsz. Tét nélkül, lazán, nyugodtan, kíváncsian.

Ha csajozós típus vagy, biztos épp van barátnőd/csajod, tehát felesleges csajozni. Persze lehet, hogy épp a női testekben való tobzódást keresed. Ha ez a helyzet, nem szóltam semmit. Csajozzál, csak bátran! :)

Ha minden alkalommal elutasítanak, lehet, hogy egyszerűen nem vagy csajozós típus, akkor meg ugye a legfrappánsabb csajozós dumák sem segítenek rajtad.

Szóval mi is a teendő, ha nem buknak rád úgy a nők, ahogyan azt szeretnéd?

Gondoltam, mielőtt megformálom ügyes kis ellenvéleményem a ’csajozási technikák szakreferensével’ szemben, először mégis csak illik, hogy ellátogassak a menő tréner oldalára.

Így is lett, előtte azonban elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam a róla szóló véleményeket.

Az én szememben, ha valakit szimpatikussá akarsz tenni, elég csak jól lefikáznod az illetőt. Emberünket pedig tipikusan olyan arcok fikázzák, akik nem sok mindent tettek le az asztalra azon kívül, hogy ragaszkodnak a saját kompexusaikhoz és szajkózzák a téma klasszikus tévhiteit...

Ezek után megnéztem a weblapot, és rá kellett jöjjek, hogy a bosszantóan primitív marketinget csak azért használja, hogy a célcsoport jól ráharapjon a horogra.

Egy magát hosszú ideje lúzernek tartó, önbizalom hiányos fickó, aki mindent megadna azért, hogy barátnője legyen, könnyebben veszi, ha instant működő csajozós dumákat tanítanak neki, mintha azt mondják, hogy kezd el fejleszteni a személyiségedet, mert amíg nincs önbizalmad és nem tudod, mit is akarsz a világban, addig a kutyának sem kellesz.

A csali tehát a csöcsös-bögyös menyecske a képen, és, hogy hamarosan megtudhatod, hogyan is szedheted föl...

Az oldalon azonban már intelligensebb módon szólítja meg ugyanazt a közönséget. Hamar kiderül, hogy a jóravaló srácot éppen korábbi kudarcai motiválták, hogy a csajozásról, ismerkedésről és a női lélek működéséről minden hasznos információt felderítsen. Beszélt a téma szakértőivel, éveken keresztül csiszolta módszerét, és fiatal kora (nem tűnik 30-nak se) ellenére nagy tudásra és tapasztalatra tett szert. (Ki gondolta volna, hogy ilyen pozitívan írok majd róla, ugye? Engem is meglep...)

Gyanakvóbb versenyzők a ’gyakori kérdések’ oldalon érdeklődnek a srác hitelességéről, és a néhány elismerő megnyilvánulás mellett bizony elég sok kritika éri. Fikázzák a módszerét, a könyvét, a marketingjét. Azzal vádolják, hogy csak címeket gyűjt más, reklámok számára, egy másik lelkes kritikus pedig azt fejtette ki, hogy az ingyenesen kiküldött anyag csak az általa írt könyv eladását szolgálja.

Hoppá. Ez a srác megírt egy könyvet, 'ismerkedés' témában! Ez óriási munka és óriási bátorság a szó minden értelmében. Nem láttam a könyvet, nem tudom, hány oldal, nem ismerem a stílusát. Lehet briliáns és lehet olvashatatlan, nem tudom. Viszont feltenném a kérdést, hogy az öt fikázok közül, ki az, aki ilyen szintem mélyedt el bármilyen témában is, és ki az, aki a véleményét és a tapasztalatait olyan szinten vállalja, hogy könyvet ír belőle?!

Miért baj az, ha szeretné népszerűsíteni és eladni azt a könyvet, amibe ennyi munkát fektetett? Ennek a srácnak ez a dolga, ez a munkája és megérdemli, hogy meg is éljen belőle! Utána járt a témának (munka), kidolgozta a módszerét (munka), könyvet írt belőle (munka), saját webloldala van (munka), előadásokat tart (munka), önmagát marketingeli (munka).

Mi kell még srácok?!

Olyan is akad, akinek van képe azt kérni, hogy valaki (aki már megvette) töltse fel (ingyen) a könyvet…

Itt van a hatalmas probléma! Amikor nem látod a befektetett munkát, amikor nem értékeled a másik ember teremtő erejét, csak elvárod, hogy ingyen repüljön a szádba a sült galamb…

Lúzernek lenni rohadt kényelmes dolog. Megvannak a kifogások, mi miért nem működik. Más szemében ordít a szálka, de a gerendát a sajátodban valahogy nehezebben veszed észre…

Ember, van helye egy nőnek az életedben egyáltalán?! Képes vagy feladni a komfort zónádat, képes vagy kockázatot vállalni, képes vagy befektetni a saját fejlődésedbe?!

A kényelmes, lusta, gyáva embereket nem szeretik a nők. 

Vedd észre az értékeidet és kezd el értékelni magad. Ahogy magadat értékeled, mást is képes leszel majd értékelni. Ne csajozni akarjál, ne felszedni akard a nőt, hanem megismerni.

Akit fölszednek, azt használják és eldobják. Ezt igényes, önmagát értékelő nő nem tűri el. Legyél rá kíváncsi. Akard fölfedezni, de ne akard egyből magadévá tenni! Hidd el, többet érdemelsz egy eldobható nőnél, és, hogy a nő melyik arcát mutatja feléd, az rajtad is múlik.

Felmerülhet továbbá a jogos kérdés, mit is tegyél, ha meglátod álmaid „top 10-es bombázóját” és nem mered megszólítani, mert félsz, hogy elszúrod? 

Szerintem ne tegyél semmit, mert valószínűleg el is szúrod, és csak egy kudarc élménnyel leszel gazdagabb. Amíg nem mered megszólítani, amíg nincs hozzá önbizalmad, mert magadat egy alacsonyabb kategóriás srácnak tartod, addig akkor sem működne a kapcsolatotok, ha véletlenül ő szedne fel téged... Hogyan érinted meg, hogyan beszélgettek, hogyan kommunikáltok egyáltalán, ha úgy érzed, csak arra vagy méltó, hogy a kutyája legyél?!

Egyszer majd megérted, hogy ezek a kategóriák csak a fejedben vannak és csak arra jók, hogy korlátozzanak.

Ne a tökéletes nőt keresd, amíg magadat tökélyre nem fejleszted. Ha meg te vagy a tökéletes férfi, akkor meg azért vagy bajban, mert nem találod a tökéletes nőt. 

Figyeled, újabb kategóriák, melyek nem léteznek!

Azt a nőt keresd, akinek a hibáit is szeretni tudod és, akivel van közös kapcsolódási pontotok. Valójában minden nő szép és érdekes. Mind, mind egyszeri és megismételhetetlen alkotásai az Univerzumnak. Sosem fogsz teljesen átlátni rajtuk, de ez így izgalmas, és így is van rendjén.

Amikor ismerkedsz, nem akarsz semmit, csak szimplán kíváncsi vagy.

Fejleszd ki magadban azt a képességet, hogy észreveszed és méltányolod a női szépséget, de csak úgy, mint egy virágét. Ha nem akarod leszakítani, biztonságban érzi magát, és, ha szerencséd van, minden báját neked ajándékozza.

Ezen kívül maximálisan egyetértek Attila (nevezzük már néven az ’ismerkedés professzorát’ J) véleményével, hogy a nő az életedben nem lehet cél. Rendszerint akkor tűnik fel, mikor megértél egy párkapcsolatra. Ehhez pedig ismerned és szeretned kell magad. 

Legyenek az életedben igazán fontos dolgok, amik szenvedélyesen érdekelnek, mert ezek adnak neked karizmatikus vonzerőt, sikerélményt és önbecsülést.

Ha ezek megvannak, az ismerkedés már jóval könnyebb lesz.

Ettől persze még lehet, hogy mindig nem lettél ’csajozós típus’, és a Bkv, meg a szórakozó helyek még mindig nehezített pálya lesz. Érdemes inkább olyan helyekre járni, ahova akkor is eljárnál, ha lenne párkapcsolatod, mert ott gyakorolhatod a kedvenc hobbidat. Akik oda jönnek, azokat ugyanaz érdekli, mint téged. Legyen az akármilyen mozgásos tevékenység, falmászás, jóga, tánc (pl: társas tánc, kontakttánc, stb), vagy bármi. Lényeg, hogy azért menj oda, mert szereted csinálni.

Ilyen helyen könnyen megy az ismerkedés, a beszélgetés, mert van közös témátok, közös szenvedélyetek és vélhetőleg közös sikerélményetek is abban, amiben szenvedélyesen szerettek elmerülni.

Ide kellene eljutni, kérem, miközben a sikerélményedet szépen, a maga tempójában kiterjeszted az élet más területeire is.

Mindenben persze nem lehetsz jó, de legalább van, ami feltölt, van, amiből erőt meríthetsz, és, ha felfedezed szíved gazdagságát, lesz miből adnod a párodnak is. 

Amikor megérett benned a vágy, hogy megoszd az életed valakivel, amikor adni szeretnél magadból, mert tudod, hogy van bőven kettőtöknek is, amikor magadhoz ölelted kincseidet a fájdalmaddal együtt, amikor mersz bátran a saját szemedbe nézni, megértél arra, hogy párra találj.

Innentől minden szinte magától történik, mert áldásban vagy. Mire észre veszed magad, már együtt is vagytok. :)

Jó ismerkedést, jó kapcsolatteremtést, jó felfedező utat kívánok, Barátom!