A Lélek és a 3 test

Hallottam egy űrhajósról, aki, miután visszatért útjáról, közölte a kíváncsi újságírókkal, hogy nincs Isten, mert ő nem találkozott vele az űrben…

Volt idő, mikor értelmes, képzett, sokat tanult tudós professzorok jöttek hasonló következtetésre a lélek kérdésében. „Lélek nem létezik. Egyetlen egyszer sem találkoztunk vele boncolásaink során...”

Ez a nézet azért erősen fellazult az utóbbi időben, amióta a kevésbé minden-tudó kutatók felismerték, hogy az elektron hullám természettel is bír (Louis de Broglie francia fizikus) és, hogy a megfigyelésből nem zárhatják ki a saját én-jüket és annak korlátait. Vagyis mondjuk ki: nem létezik objektív tapasztalás…

Vajon a test vagy a lélek tapasztal? Ezt a kérdést érdemes árnyalnunk még egy kicsit, mégpedig – tekintettel arra, hogy a természettudomány kezdi belátni korlátait – inkább a filozófia szemszögéből nézve.

„A test a lélek börtöne…” Ezt a mondatot jól ismerjük, de hogy hol is ér véget a test és hol kezdődik a lélek, arra itt még nem kapunk választ.

A buddhizmusban és a Védákban egyértelműen 3 testről beszélnek, és ez a 3 test, 3 világnak feleltethető meg.

Legtöbbünk szokott éjszaka álmodni, és ezekre az álmokra olykor vissza is tudunk emlékezni. Abban is egyet kell értenünk, hogy az a test, mellyel álmunkban azonosulunk, nem az a test, melyben nap közben tapasztaljuk magunkat.

Ezt a tibeti tanításokban (álom jóga) ’álomtest’ –nek nevezik. Ugyanez a test tapasztalható még meditációban és akkor is mikor meghalunk. Földi porhüvelyünk levedlésekor a legkonkrétabb ez a tapasztalás, mivel ebből legtöbb esetben már nincs felébredés, így a durva fizikai test érzetei nem nyomják el jelenlétét.

Nevezik még ezt a szintet asztrál testnek is, és a hagyomány szerint ez, mint egy külső burok veszi körül a fizikai testet. Míg az 5 érzékszerven keresztül való tapasztalásnál a fizikai testet használjuk, képzeletünk és akaratunk mozgósításánál már az asztrál testünk segítségére hagyatkozunk.   

Ezen kívül található a ’kauzál test’, mely, mint egy hagymahéj külső burka veszi körül az előző kettőt. Ez a test földi életünkben akkor nyilvánul meg, mikor gondolkodunk, mély meditációban, vagy önvizsgálatba merülünk. 

Ahogy haladunk belülről kifelé, a test e 3 szintje egyre finomabb lesz. Ezeknek a testeknek finomságára illetve durvaságára utal az a kötő erő is, mely voltaképpen létrehozza őket. Ahogy finomodik a vágy, a ragaszkodás, úgy finomodik egymáshoz képest e 3 réteg is.

Ne felejtsük azonban el, hogy ezek a testek, ha egyre finomabb szinteken is, de még mindig a ’lélek börtönét’ képezik…

Mikor Sri Yuktesvar halálát követően feltámadt és megjelent Yoganandának, beszámolt neki a 3 test és a 3 létsík összefüggéseiről és az ott uralkodó törvényszerűségekről. Már önmagában az a tény, hogy halála után, a mindenütt jelenlévő ’ fény atomokból’, egyszerűen újra materializálta fizikai testét, mutatja a földi és az asztrális világok közti hierarchiát. Mindehhez persze meg kell valósítani azt a hihetetlenül magas, spirituális szintet, melyen Sri Yuktesvar és a többi megvilágosult jógi állt.

Az Evangéliumban a voltaképpeni ’örömhír’ Jézus feltámadásának híre. Keleten Jézust is, mint magas szintű, kriya yoga mestert tartják számon, aki szintén ’legyőzte a halált’, és hasonló módon újra teremtette a testét.

Az asztrális világ lehetőségei Yuktesvar beszámolója alapján jóval szabadabbak, mint az anyaghoz láncolt fizikai világé. Ahogy álmunkban is minden gondolatunk valóra válik, az asztrális síkon a gondolat puszta erejével hoznak létre annak lakói bármit, amire csak szükségük van. Ide kerül halála után minden lény, de, hogy meddig maradhat, azt egyéni karmája dönti el. Amíg földi vágyak, világi ambíciók kötik, újból és újból le kell, szülessen a fizikai világba. Amikor sikerült földi kötődéseit ledolgoznia, új életet kezdhet az asztrális világban. Ezen a síkon a vágyak, ambíciók már messze túlmutatnak a földi világ testi érzékelésen alapuló törekvésein, de még mindig jóval durvábbak, mint a kauzális szint egészen letisztult világában, ahol a vágyak és törekvések már kizárólag a megismerésre irányulnak.   

   

Bár a fizikai testben is vannak fontos idegdúcok, a test ’csakrák’ -ként ismert energia központjai már az asztrál testen és kauzál testen helyezkednek el. Ezért nem találták őket annak idején a tudósok sem, bár a test energia csatornái és központjai, élő ember esetében képesek mérető reakciókat mutatni.

A ’teremtést’ úgy is felfoghatjuk, mint a Teremtő képzeletének egyfajta kibomlása. Az ember, ha kevésbé kifinomult formában is, de rendelkezik Isten teremtő képességével. Amikor ’teremtünk’, akkor is megfigyelhetjük, hogy a folyamat alatt, a finomabbtól haladunk a durvább, fizikaibb minőségek felé. 

Egy épület létrehozásnál például először van az ’idea’, majd jönnek az egyre konkrétabb elképzelések, aztán jönnek a tervek, tervrajzok, indul a kivitelezés, míg végül, látszólag a semmiből létre nem jön a kész ház.

A teremtést Yuktesvar többször nevezi ’Isten álmának’. A Samkya filozófiájában, a teremtés kibomlása akkor indul el, amikor a ’Purusa’ a szemlélődő ős alany, az ős anyag (’Prakriti’) felé fordul, és ezáltal kimozdul belső egységéből. A teremtés tehát nem más, mint a ’kettősség kibomlása’.

A jógában, terápiás összefüggésben gyakran használjuk a ’re-kreáció’ kifejezést. Ez szó szerint visszateremtést jelent, tehát a teremtés kibomlása előtti, ős-egység-hez való visszatérést. 

Ez nem arról szól, hogy fel kellene hagynunk kreatív, teremtő képességünk használatával. Az üzenet mindössze annyi, hogy amikor elérkezünk végső teljesítő képességünk határához, nem kell, hogy ideg összeroppanást kapjunk, ha megállunk egy kicsit, és időzünk egy darabig a reakciók nélküli ős-egységben.

Vagyis visszatérünk a lélek sérthetetlen részéhez, a ’Purusához’, mert ez az a hely, ahonnét az öngyógyító folyamatok maguktól elindulnak.