Trataka – ’Nézd a lángot!’

A jógában a ’sat karma’ vagy ’sat kriya’ néven ismert tisztító gyakorlatok között van egy ’trataka’ nevű gyakorlat, mely röviden arról szól, hogy pislogás nélkül nézel hosszabb ideig (30 vagy több másodpercig) egy vizuális objektumot, lehetőleg egy gyertya lángját (szemüveg és kontaktlencse nélkül!).

A szem rövidesen erősen könnyezésnek indul és a pislogási reflex leküzdése komoly erőfeszítést igényelhet. Egy idő után végre behunyhatod a szemedet, és az összedörzsöléssel felmelegített tenyeredet addig tartod a szemed előtt, amíg a szem ki nem piheni magát és el nem lazul. Ez után lassan lecsúsztathatod a tenyereket a szemed elől, és jöhet a következő kör. Érdemes 3x, 4x megismételni.

Ez a gyakorlat tisztítja a látást és nyugtatja az elmét, emellett számos egyéb szempontból is izgalmas hozadékai vannak.

A szánkhja filozófiában az érzékszervi tapasztalás úgy épül fel, hogy minden egyes érzékszervhez tartozik egy lételem, melynek a minősége erősen meghatározza az érzékelés tárgyát.

Ebben a rendszerben a szemhez a tűz elem tartozik. A tűz elemhez kapcsolódik a fény, mint minőség és mint jelenség egyaránt. Ha belegondolunk, ez egészen logikus, hiszen a fény a látás egyik legfontosabb alapfeltétele és a fényt elsősorban a szemünkkel tudjuk érzékelni.

Van azonban egy bökkenő. Amíg a figyelmemet a szememen keresztül teljes mértékben az érzékelés tárgyának szentelem, ténylegesen a lángot látom. Most viszont, ahogy a láng szót olvasod, már nem azt a lángot látod, amit én, hanem azt a képet, amit az elméd, a fogalmi tudatban létre hoz a lángról.

Tehát az elme ’trükkjén’ keresztül, láthatod a tárgyat, annak tényleges jelenléte nélkül. Így látunk álmunkban, képzeletben, meditációban és így látnak a vakok is. Nem a szem lát, hanem az agy – mondják a hozzáértők – a szem csak közvetít.

Az elménk ugyanakkor ezt a ’trükköt’ nagyon ügyesen használja az érzékelés egész területén. Ezen alapszik társadalmunk vizuális működése, a kommunikáció, az internet, a reklámok. Tárgy nélküli információ bombázza az elménket feldolgozhatatlan mennyiségben, mely által a fogalmi tudatunk, pihenés nélküli, görcsösen feszült állapotba kerül. Pontosan azt teszi, amit a munka-mániás, ’work-aholic’ emberek. 

Magától már nem tud leállni, nem tud pihenni. Ha kell, a nem, kényszeresen dolgozik.

Ezt valamikor nagyon régen már a korai buddhisták is észre vették, és a Nagy Együttérzéstől hajtva kifejlesztettek egy végtelenül egyszerű, mégis hihetetlenül hatásos gyakorlatot.

Ez a gyakorlat arról szól, hogy az elme végre eldobja a térképet, és helyette hagyja, hogy az érzékszerv elmerüljön a neki megfelelő tárgy közvetlen érzékelésében.

Ezt hívják közvetlen érzékszervi tapasztalásnak, mely vizuális esetben gyakorlatilag majdnem megegyezik a tratakával. A különbség mindössze annyi, hogy a közvetlen érzékszervi tapasztalásnál lehet pislogni.

A cél itt nem annyira a szem tisztítása, mint inkább az elme kikapcsolása, nyaraltatása valami távoli, egzotikus szigeten. Miközben az elme pihen, a látás teljességében, mint szeretők, találnak egymásra az érzékszerv, vagyis a szem és a látvány.

Gondolatok és mindenféle mentális működés nélkül időzz a látványban! A keresztény misztikusok valószínűleg ezt hívták szemlélődésnek. Ugye, milyen szép és mágikus a nyelv! Egy katolikus pap ismerősöm egy alkalommal egyszerűen csak ’bambulásnak’ nevezte ezt az állapotot, és azt mondta: „bambuljunk, mert bambulni jó…”

Ha most ezen felbuzdulva magad elé raksz egy égő mécset és teljes figyelmeddel megtiszteled azt piciny, érzékeny és megmagyarázhatatlan jelenséget, amit lángnak nevezünk, Te is az elme csendjét fogod megtapasztalni.

Hagyd, hogy a láng elégesse a gondolataidat. Hagyd, hogy minden megszűnjön, csak a láng maradjon. Emlékezz a tábortüzek nagy hallgatásaira. Kapcsold ki a rádiót!

Ha ehhez még hozzá teszed, azt a hihetetlen önfegyelmet, mellyel a pislogás reflexén úrrá tudsz lenni, a jóga egy új dimenzióját fogod megnyitni.

Valójában nem új, hanem épp hogy a legősíbb, de ez a mai, modern, fitneszjóga-világban bizony sajnos menthetetlenül elsikkad.

Ha a jógát úgy fogod fel, mint Igázást, azaz „a Tudat rezdüléseinek lebírását”, a test reflexei felett való uralom elengedhetetlenül fontossá válik.

Ayurvédikus szempontból a tűz elkezdi majd kinyomni a vizet, azaz először csak könnyezel, aztán meg szépen szólva taknyod, nyálad egybefolyik, de Te csak tarts ki rendületlenül. Erősítsd az akaratod, lazítsd magadban az ellenállást!

Mivel a szem csupán érzékszerv, és a tényleges látás az agyban, azaz az érzékszervi tudatban történik, a láng, a szemen keresztül, mint fény, ide is elhatol. Márpedig a ’tudatba fényt vinni’, még akkor is jól hangzik, ha különösebben nem gondolsz bele.

Fényt, azaz világosságot gyújtani a Tudatban, jelenthet akár megvilágosodást is. „S lőn világosság…” Ugye?!

Ahol fény van, ott nem marad meg a homály, legfeljebb megjelenik az árnyék, ahová viszont megint csak lehet vinni fényt. Ha a tudatodba viszel fényt ilyen egyszerű és közvetlen módon, mint láng-nézés, akár tratakával, akár közvetlen érzékszervi tapasztalással dolgozol, a saját tisztánlátásodat alapozod meg.

Azt javaslom tehát, hogy bármennyire nagy is a hajtás pörős, felgyorsult világunkban, állj meg időnként, dobd el egy kicsit a térképet és küld szabadságra az elmédet. Hadd frissüljön fel a valóság közvetlen tapasztalásában.

Mert, ahogy a ’Békés Harcosban’ is elhangzott: „Olyan nincs, hogy semmi sem történik….”