Újabb érdekes házi feladatot kaptunk a jógaoktató képzésen.
Hogyan mesélnéd el a tanítványaidnak matszjászana (halpóz) gyakorlása közben az
ászanáról szóló mitikus történetet, úgy, hogy annak tanulsága is legyen?
Minderre összesen 7 lélegzetnyi időd van (1 lélegzetre belekerülnek, 5
lélegzetig tartják, 1 lélegzetre kikerülnek belőle).
Úgy tűnik, megint az intuíciómra kell, hagyatkozzak, ugyanis
már maga a történet is meglehetősen kaotikus, és elég sokféle változat kering
róla szerte a világban.
Az alap sztori úgy néz ki, hogy Síva, nagy megvilágosodását
követően, éppen adja át a jóga esszenciáját párjának Párvatinak, miközben Matszja,
Visnu első avatárja, félig ember, félig hal testben, galád módon kihallgatja
Őket, és úgy, ahogy van, lenyúlja Síva minden tudását… Gyakorlatilag Ő, az első
Visnu avatár lesz az első jóga tanítvány.
Ezt, mint tényt közlik, anélkül, hogy a történetben bárkinek
a viselkedését is minősítenék.
Egy másik történetben, ugyanez a mitikus hős (Matsya) menti
meg Manut, az első embert, a nagy Özönvíztől. Először figyelmezteti a várható vészre,
majd elhúzza a bárkát az első szárazföldig, gondolom a Himalája valamelyik
csúcsához. Komment, tanulság, vagy bármilyen magyarázat ehhez sincs. Teljesen
ránk bízzák, mit kezdünk vele.
Nincs mese, nekem kell, előrántanom valami frappáns
tanulságot mindebből.
Azért eléggé embert próbáló feladat ez. Ha megnézem, elsőre
milyen tanulságok jönnek, csupa olyan dolgot kapok, amitől bizony könnyen rekeszizom
sérvet kaphat a röhögéstől szegény tanítvány, különösen ebben a pózban.
Mondhatom például ezt: „Ha valakit ki akarsz hallgatni,
feltétlenül halpózban tedd, mert így senkinek nem fog feltűnni, hogy
hallgatózol…”
Vagy nézzük a másik történetet: „Ha özönvíz közeleg, figyelj
a halakra. Nem tudhatod, melyikben rejtőzik Visnu…”
Na de félre a tréfát! Nézzük meg, mi lehet e történetek
tanulsága, mai, nem kicsit romlott világunk számára. „Légy óvatos, ha valami
új, szenzációs dologra jössz rá. Mindig ólálkodnak a közeledben olyanok, akik
készséggel lenyúlják az ötleteidet. De akár meg is fordíthatjuk. „Légy résen,
hisz bármikor bukkanhatsz lenyúlni való ötletekre. Alkalom szüli a tolvajt… „
Még mindig nem érzem, hogy karcolnám a lényeget. Ha az a
végső tanulság, hogy senkiben sem szabad bízni, legjobb, ha veszek egy jó erős
kötelet, és felkötöm magam…
Nem, itt valami egészen másról van szó.
Egyszerűbb, ha magából, a pózból indulok ki.
Ahogy a fejtetőd a talajt érinti, a feje tetejére áll a
világ, Te pedig, kitárt mellkassal, nyugodt, nyitott és befogadó állapotba
kerülsz. Ebben a pózban annyira kiemelkedik a szív, hogy egyszerűen nem lehet
rosszindulatot dédelgetni senki felé.
„Légy Te az a
hegycsúcs, amin fennakad minden, ami igazán fontos. Engedd, hogy intuíciód hala
elvezessen a megszabaduláshoz. A
megbocsátásra, nem azoknak van szüksége, akikre neheztelsz, hanem Neked, hogy
tovább tudj lépni.
Légy hát nyitott, és engedd el zavaró érzelmeidet. Engedd, hadd folyjék ki Belőled természetesen minden harag, félelem,
szorongás, sóvárgás, ragaszkodás és betompultság. Most tudsz igazán könnyedén tanulni, üres tudattal. Engedd, hogy
kitisztuljon Belőled minden akadály, és feltörjön legbelsőbb, kristály tiszta
lényed hűsítő forrása. Mosd meg benne a lelked. Fújj ki magadból mindent, amire
már nincs szükséged.”
Most helyezkedj kényelmes hanyatt fekvésbe, fejjel a tanárod
felé, és hosszan fújd ki a levegőt. Megérkeztél. Végre jöhet egy igazán finom
savászana.
Jó gyakorlást, jó útkeresést kívánok Neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése