Önmegtartóztatás

Te sokszor találkozol ezzel a kifejezéssel? „-Önmegtartóztatás, gyakorolj alázatot!” Szinte hallod, ezt a jógás és spiri körökben oly kedvelt mondatot. „Csak azért alázlak, hogy segítsek leépíteni az egódat…” Ez is nagy kedvenc, ugye? Mert az egónak nincs is jobb szórakozása, mint mások egójának ostorozása. Ha valaki szét akarja csapni az egódat, azért inkább légy óvatos. Valószínűleg felpuffadt egóval állsz szemben....

Mindig találsz olyanokat, akik készséggel és nagy örömmel végzik eme nemes cselekedetet. Légy pici, légy szerény, húzd össze magad. Legjobb, ha nem is látszol. Inkább gyakorolj alázatot.

Nagy divat ma a szerénység megszállottjának lenni. Van, aki ki megy Indiába, és direkt a legszemetebb mestereket keresi, mondván, igaz, hogy egy vagyont fizettem érte, de legalább jól móresre tanította a csúnya, gonosz egómat… Úgy látszik, tényleg ennyire betegek vagyunk…

Vigyázat, előre szólok, sajnos beindult az ’észosztó Gergő’ – üzemmód. Mindentudó Nagyanyám, most levenné bölcs bagoly szemüvegét, és szigorú arccal imígyen szólana: „Na, akkor mondom…” A folytatás nem minden esetben tűri a nyomdafestéket, de azért én igyekszem visszafogni magam.

Saját tapasztalataim alapján, a következő módon foglalom össze, az egóval kapcsolatos tévhitek széles tárházát:  

1.     Szeretjük azt gondolni, hogy ’nekünk van egy egónk’. Hogy kinek van, mije?  Még a gondolat is mókás, hogy ’én birtoklok, egy egó nevű dolgot’. Ilyet csak az egó képes gondolni, melynek egyik kedvenc játéka épp a birtoklás. Amikor tehát azt gondoljuk: ’nekünk van egy egónk, a birtokviszony (sajnálatos, ám elkerülhetetlen módon), éppen fordítva van.

2.     ’Minden szenvedésem oka, az ego.’ Ugye, milyen klasszikus?! Az egó nem azért van, hogy neked rossz legyen, hanem azért, hogy életben maradj. Hogy miként is lehet az egót erre használni, azt az iskolákban persze nem tanítják, nehogy ’le egoistázzák’ a bátor, céltudatos és nem utolsó sorban praktikus tanárt.

3.     Ha sikerül megszabadulnom az egómtól, majd boldog/megvilágosodott/szent, stb. LESZEK!!! „Hát nooormális?!” Ez kérem, az egó legnagyobb csapdája. Azt, hogy vagy, voltál és leszel, az egónak köszönheted. Az egó adja lényed szűkre szabott keretét. Ha nincs egód, Te sem vagy, mert megszűnik minden, ami Téged a Végtelentől elválaszt. Nem te vagy boldog, hanem a boldogság van, és ez így van a megvilágosodással is. Ezekre a dolgokra nem lehet gyúrni…

4.     Akinek fejlett egója van (Mintha egy kövér háziállatot tartana, nem?), az egoista… Akinek fejlett egója van, az valójában tisztában van a saját, jól felfogott érdekével, így kevésbé megvezethető, biztonságban és többnyire jól érzi magát. Nem fél Tőled, ezért nem is akar elnyomni sem. Tehát bármilyen hihetetlen is, a fejlett egójú ember, jó társaság. A túlburjánzott egó, és a gátlástalanság, nem egy egészséges egó velejárója, sőt. Ezek sokkal inkább az elnyomott egó furcsa, beteges kitüremkedései.

5.     Végül következzék az egyik legjobb – és ezzel végre sikerül visszakanyarodnom eredeti témámhoz – ’Van olyan gyakorlat, amit, ha sokat csinálok, elmúlik az egóm…’ Ez a tévhit valószínűleg sokakat kergetett már az őrületbe…. Megszabadulni attól, hogy ’Te vagy, Te’? Ettől a gondolattól nem nehéz begolyózni. Az ezt segítő gyakorlatot (például a rosszul értelmezett ’önmegtartóztatást’) meg nevezzük bátran Halálnak.

Mi lehet, hát a megoldás?

Az egó mentes állapot, az alázat és az önmegtartóztatás, érdekes módon függ össze. 

Mit is nevezünk alázatnak? Először is azt, hogy, bár te nem az egó vagy, mégis elfogadod, hogy együtt kell, élj vele. Nem bántod, szeretettel elfogadod, és megköszönöd neki, hogy megvéd. Más szavakkal, a helyén kezeled. Ezen kívül feltétel nélkül szereted és tiszteled magadat (azt a lelket, aki benned bontogatja szárnyait), továbbá, tiszteled és elfogadod mások egóját is (még akkor is, ha azok éppen pöfeteg módra felpuffadtak a félelem és ön/létbizalom hiány következtében.).

Az egó szerepe, a védelem, így, ha egy egó-bajnokkal érezteted, hogy biztonságban van, a hisztéria rövidesen csillapodni kezd. Amikor az egó megnyugszik, az olyan, mint amikor ki süt a nap. Egyszerű és magától értetődő. Az alázat jele, ha ilyenkor mégis a hála jelenik meg benned. A lélek szabadon táncol, nincs halál, nincs félelem. Béke, és hála önti el a szívedet (halál, hála… jó ez a két szó együtt), és végtelen türelem.

Az egész teljesen paradox. Miközben tiéd a világ minden ideje (mert nincs idő, csak a végtelen most van), mindezt úgy köszönöd meg, mint isten ajándékát, mely bármikor véget érhet. Véget is ér. Nem a tiéd. Ez a fogalom nem is létezik ilyenkor. Ha megpróbálod birtokolni, abban a pillanatban elveszíted.

Csak benne lenni tudsz, azt is csak addig, amíg nem kapaszkodsz bele. Abban a pillanatban, hogy kívülről ránézel, hogy meg akarod fogalmazni, el akarod mesélni, vagy csak egyszerűen büszke vagy az élményedre, mert azt hiszed, hogy te hoztad létre, az él-mény meghal. Jó, jó, de hogy jön ide az önmegtartóztatás? Mitől tartóztatod meg magad?

Ha előszeded bármelyik vallást, mindegyiknél találsz egy erkölcsi kód rendszert, ami alapján élni érdemes. Ezeket a legegyszerűbben úgy foglalhatjuk össze, hogy légy jó magadhoz és másokhoz. Nem azért, mert így majd megvilágosodsz, vagy nagy szent leszel, hanem azért, mert e nélkül hozzá sem érdemes kezdeni semmilyen szellemi gyakorlathoz. Ez az alap. Ez teremti meg számodra azt a belső biztonságot, amitől az egó megnyugszik, és a lélek kisimul, láthatóvá válik.

Ha minden áron meg akarsz világosodni, felizgatod az egót, és kezdheted elölről az egészet. Először nyugodj meg, és engedd meg magadnak a biztonságot. Légy nagylelkű magadhoz.

Ne habzsolj! Valójában nem te habzsolsz, hanem az egó, ha úrrá lesz rajta a félelem. Ilyen például a ’kapuzárási pánik’.

Lássunk most néhányat, a pánikoló egó mondatai közül: „-Gyorsan szexelnem kell, mert aztán majd nem lehet…” Íme a lélek, egy lehetséges válasza: „-Dehogy nem. Bízz az ’Ég akaratában. Majd szexelsz, ha itt van az ideje. Ha meg nem lesz ideje, akkor meg úgyis hiába erőlködsz.” (Itt jegyzem meg, hogy az alázat biztos jele a fejlett humor érzék.)

Figyelj, jön egy kedvenc: „-Most kell, bezabáljak, mert holnaptól böjtölök…” Nincs szánalmasabb, mint egy éjfélkor, kétségbe esetten zabáló társaság, akik a nagy spirituális elvonulás alatti böjtre készülnek (dugi kaja a kéménynyílásba rejtve… -Ilyen van? -Szerinted leírnám, ha nem lenne?)

„-Gyereket kell, szüljek… most…” Ezt valószínűleg mindenki ismeri szegről, végről. Ez az egyik legfájdalmasabb.

Vannak dolgok, amiket nem lehet erőltetni.

Ilyen az önmegtartóztatás is. Az önmegtartóztatás, mértéktartást jelent. Szó sincs önsanyargatásról. Buddha kipróbálta az aszkéta életmódot is, de nem jött be Neki. 

Ő a középutat javasolja, ami egyforma távolságot jelent az önsanyargatástól és az élvezetek hajszolásától. A megvilágosodásért nem tehetsz semmit, csak engedheted a tudatodnak, hogy oda forduljon a lelked felé. Ez egy döntés, amit Te hozol meg teljes szabadsággal és felelősséggel. Pontosan erről szól az önmegtartóztatás. Ki látott már szomorú szentet?!

A szentek mindig örömmel mondtak le azokról az örömökről, melyek rövid életűek és csak arra jók, hogy eltereljék a figyelmedet a Végtelenről.

Megfegyelmezed érzékeidet, örülsz az ízeknek, az illatoknak és elfogadod őket olyannak, amilyenek. Mentes vagy a két szélsőséges tudati attitűdtől: a ragaszkodástól és az elutasítástól. Ilyenkor a szexet és az intenzív érzeteket nem azért kerüljük, mert a lelki vezetőnk így látja jónak, hanem azért mert így könnyebb elkerülni a fenti szélsőségeket, és így tudsz magadban helyet engedni a Végtelennek, így tudod a saját lelkedet végre megízlelni.

Óriási felismerés volt, mikor rájöttem, miért utálok böjtölni. Azért, mert ilyenkor nem ehetek. Aztán egyszer csak ott volt a megoldás gondolata is: "Dehogy nem! Ki tiltja meg? Akkor eszem, amikor akarok. Most épp nem akarok. Én döntöttem így." Ettől kezdve nincs bajom a böjttel, mert ilyenkor a felelősség ízétől bőven jól lakom.

Az önmegtartóztatás a Te döntésed. Nem sanyargatod, hanem szereted magad. Élhetsz a lehetőséggel, de el is utasíthatod azt. Tarthat egy ideig, tarthat egy életen át. Nincs benne erőszak. Ahogy egy kedves ismerősöm egyszer találóan megfogalmazta: „-Semmit sem kell, mindent csak lehet.”

Mantra

Neked mi a mantrád? Hogy nincs? Hogy, hogy nincs?! Olyan nincs. Mantrája, kérem, mindenkinek van…

Lássuk csak, mire is gondolok. Ismerős ’kedvencek’ például a „Már megint…” kezdetűek. „Már megint feltúrták a k…va 4es, 6ost!” „Már megint el fogok késni!” „Már megint én szívok!” Stb….

Szép csendben duruzsol a füledbe, akár egy pihentető program.

Lehetne  még hosszan sorolni a listát, de minek? Már most belefáradtam…

Ész-osztó Gergő „már megint” mondja a magáét…

Egy árnyalatnyival komolyabbra fogva a szót, a számtalan lehetséges fordítás és értelmezés közül én a mantrát, leginkább ’az elme eszközének’ szeretem tekinteni.  

A mantra, mint az elme eszköze, ha tetszik; járműve. Hogy ez mennyire tudatos, és, hogy merre visz, azt már mindenki maga dönti el.

Sokféle, klasszikus értelembe vett mantra létezik. 

Vannak ’bija (azaz mag) mantrák’, vannak ’shanti (azaz béke) mantrák’ és az egyes, spirituális minőségekhez tartozó istenségeknek is meg vannak maguk mantrái. Mantrákat használnak a különböző hindu, buddhista, muszlim és keresztény tradíciókban egyaránt.

Működésük egyetemes, és eredetük arra az időre vezethető vissza, mikor még a szavaknak teremtő erejük volt. Még a világ teremtését is innen eredeztetik szinte minden vallásos hagyományban. 

„Kezdetben vala az ige, és az ige Istennél vala, és az ige Isten vala.” – ahogy az Ó Testamentumban olvashatjuk.

A manapság rendkívül divatos, minden valamire való, spirituálisan túlfűtött egyén testére ’kötelező módon’ feltetovált, jóga stúdiók falát muszájból díszített, ’Aum’ szótag is méltán híres és népszerű, hiszen ez az első mantra, mely a világ teremtésével egyidős. Ennek zengetése foglalja keretbe a legtöbb jóga órát. 

Még a hírhedten materialista természet tudósok is ős-robbanásról beszélnek, amit nehéz elképzelni valamiféle hangjelenség nélkül.

A mantra tehát hang, a hang rezgés, a rezgés hullám, a hullám hátán pedig jól esik szörfözni.

Hogy működik, afelől semmi kétség. Már csak az útirányt kell meghatározni.

Hová szeretnél eljutni? Ez a kérdés.

Mantrát lehet tudatosan és öntudatlanul is használni. Természetesen az utóbbi a veszélyesebb. Úgy szörfözni, hogy nem is tudod, hogy szörfözöl, eléggé vakmerő dolog…

Közelítsük hát meg praktikusan a kérdést.

Mindannyian belekerülhetünk olyan szituációba, ahol nagyfokú bölcsességre és tisztán látásra van szükségünk. Ilyenkor, ha vallásunk nem tiltja, nyugodtan használhatjuk ’A Végtelen Bölcsesség Bódhiszattvájának’, Manjushri-nek a mantráját. Ez a mantra már sok vizsga előtt segített abban, hogy erősen összpontosított tudatot érjek el.

  

Így hangzik: ’Om-á-rá-pá-cá-nádhi-hum’.  

Persze, ha egyáltalán nem tanultál, nem valószínű, hogy segít Rajtad, de a benned rejlő nyugalmat és bölcsességet mozgósítva, esetleg ki tudsz magadnak dumálni egy második esélyt…

Ha a szituáció nagyfokú együttérzést igényel, a megfelelő, tiszteletteljes hozzáállással (ez természetesen az előzőre is vonatkozik), segítségül hívhatjuk ’Csenrézit’, ’A határtalan Együttérzés Bódhiszattváját’.

Az Ő mantrája, a jól ismert ’Om Máni Pádme Hum’.

Egy időben rendszeresen használtam autó-stoppolásra, de mostanra ’le lettem tiltva’ az efféle huncutságokról, mert ez a tevékenység sajnálatos módon elősegíti a ’nincs pénzem’ mantra térnyerését, mely a csóróság meleg ágyaként, maga a fertő, minden kedves kibontakozni vágyó számára.

Ezzel vissza is értünk a kezdőponthoz, azaz, a ’Neked mi a mantrád?’ kérdéshez.

Az öntudatlanul ismételgetett mondatok, bizony könnyen 'önbeteljesítő' jóslatokká válhatnak, azaz (ne legyünk naivak) válnak.

Vajon melyik uralkodó örülne annak, ha országában csupa boldog, szabad és tudatos lény lakna? Ugye, hogy költői a kérdés?

Valószínűleg a ’Jó Isten’ az egyetlen ilyen uralkodó (furcsa is ezt a kifejezést használnom)… Nem hiába gondolták már a középkorban is, hogy igazságra és boldogságra egyedül a Mennyek Országában lelhet az ember…

A lényeg tehát annyi, hogy, ha magadnak és nem a ’Nagy Testvérnek’ akarsz jót, kénytelen vagy tudatosítani automatikusan pörgetett mantráidat, és, ha azok nem oda visznek, ahová jutni szeretnél (például a kétségbe esés szélére, önbizalmad és önbecsülésed teljes összeomlásába, vagy, ’ne adj Isten’ a katatón, mélabús, halálváró depresszióba), érdemes lecserélni őket a Neked megfelelőekre.

A közkedvelt ’Válság van, jön a baj. Nincs pénze az embereknek (pl: jógára, vagy bármire, amit tanítani szeretnél)…’ - mantrát például, érdemes máris jó messzire elhajítani és helyette találni valami célravezetőbbet.

Nekem életmentő a saját, tudati transzformációmhoz például a ’Minden élethelyzetben tökéletes létbizalmam (micsoda varázsszó!) vezérli gondolkodásomat pozitív, áldásos irányba.’ - mantra. 

Amikor a dolgok látszólag összefognak ellenem (Veled is történik ilyesmi?), és ezért a jogosnak vélt kétségbeesés kerülget, igyekszem bedobni az ’Akármi történik velem, értem történik és mindig, a számomra legáldásosabb módon alakul.’ hit-erősítő mantrát.

Mert a ’hit’ egy olyan dolog, ami nélkül a spirituális útkeresésünk sajnos halálra van ítélve. 

A hit azt jelenti, hogy tántoríthatatlan bizonyosságod van a saját sikeredben (ami jóval több, mint csak a saját sikered) és az Univerzum támogatásában még akkor is, ha minden jel ennek épp az ellenkezőjére utal.

Erre bátorított Jézus is, mikor azt mondta: „ha csak akkora hitetek is van, mint egy mustármag, hegyeket mozgathattok vele.”

Egy próbát megér, nem?     

Kundalini

Neked mi jut eszedbe a ’kundalini’ szó hallatán? Egy összetekeredett kígyó, a legalsó energia központban? A ’föld elemmel’ való kapcsolat legalapvetőbb szimbóluma? Esetleg egy fehér turbános nő elborult tekintettel?

Amennyire én látom, a jóga is ki van téve a szélsőséges megközelítési módok veszélyének.

Sokszor háborgunk az oly divatos, fitnesz jóga egyre nagyobb térnyerésén. A ’feszes popsi, égjen a zsír’ hozzáállás, és a spiritualítás-mentes, ’Mc Donalld’s Jóga hisztérikus nyálverése bizony sokaknál kiveri a biztosítékot...

                         

Van azonban egy nem kevésbé hisztérikus, másik véglet is. Ez pedig nem más, mint 'az egó türelmetlen megvilágosodás kergetése’.

Azt hiszed, ha eleget fizetsz egy megvilágosodás referensnek, majd lerövidítheted az időt? Ha ez így lenne, a világ leggazdagabb emberei mind Buddhák lennének, nem gondolod?

Odáig sokan eljutunk, hogy a magasabb, spirituális minőségek megvalósításához, a kundalini felébresztésén keresztül vezet az út. Nem mindegy azonban, hogyan is történik ez a felébresztés. Veled is előfordulhat, hogy rosszkor és nem megfelelően ébreszt fel valaki, és ilyenkor lehet, hogy morcosan reagálsz.

Nem egy műszaki kütyüről van szó, amit bármikor ki, be kapcsolgathatsz. A Kundalini nem játékszer!!!

Ő egy istennő, akihez kellő tisztelettel érdemes csak közelíteni. Összetekeredett kígyó alakban szunnyad a legalsó energia központunkban (’Gyökér Csakra), és, ha spirituális mohósággal ráversz egy bottal, hogy ébresztő, akkor megmar, és teljesen jogosan…

A ’kundalini szimptómák/szindrómák’ –ról már a wikipédián is olvashatsz. Egész kiterjedt irodalma kezd lenni a neten.

Többféle 'élménybeszámoló' létezik. Általában először jönnek a kellemesebb élmények, fény és hangjelenségek, aztán átveheted mások érzéseit, égő fájdalmak lesznek úrrá egész testedben és lassan teljesen elszakadsz jól megszokott világodtól... 

Ha nincs ilyenkor a közeledben valaki, aki tudja, min mész át, és, aki segíteni tud, akkor bajban vagy. Ez a folyamat hosszú évekig eltarthat. Kellett neked izomból gyúrni a mágikus képességekre…

Jó, jó értem… Akkor nem megyek olyan helyre, ahol első alkalommal mindjárt felpiszkálják a kundalinit. Én csak békésen jógázgatok, semmi spirituális kísérletezés.

A baj az, hogy korunk hisztérikus társadalmában a kundalini már eleve fel van piszkálva!

Vajon hány szexuális inger ér egy férfit, egy átlagos napon? Nem nézek tévét, nem olvasok szex lapokat, de, ha lemegyek a Blahán a metróba, a létező összes reklám felület nyomja bele az arcomat abba, hogy itt a bikini szezon…

Kimész az utcára, és ordítanak a fehérnemű reklámok. Egy képet nem tehetsz magadévá... Az üzenet pedig az, hogy mindig sóvárogjál, akarj valamit, amit nem kaphatsz meg. Ha mégis, akarj többet, jobbat, újat. Nőként pedig megkapod az állandóan változó trendeket. Ilyen ruha, olyan táska...

Soha nem lehetsz elég jó nő, elég jó pasi (Férfi? Ezt a szót már lassan nem is ismerjük…).

Sorsunk, az 'elérhetetlen' folytonos hajszolása és az állandó kielégületlenség.

A véget nem érő szexuális és egyéb ingerekre a kundalini morcos kígyóként reagál, akkor is, ha semmilyen ezt célzó szellemi gyakorlattal nem provokáltad.

A szexuális aberráció fénykorszakát éli! Az elfojtások sosem vezettek jóra. Senki nem tanítja meg, mit csinálj a felkorbácsolt energiáiddal, indulataiddal. Nem gondolnád, mire képes egy híradó!

Nem barátom, a Kundalinit nem felpiszkálni, hanem először is megnyugtatni kell. Majd, ha megtanultad tisztelni, majd, ha Te magad is megnyugodtál és tiszta szívvel gyakorlod a ’Türelem Nemes Erényét’, talán egy igaz tanító is megjelenik az életedben, aki a szintednek megfelelő gyakorlatokkal vezet át ezen a hihetetlen, szellemi alkímián.

Addig pedig nincs más hátra, mint visszatalálni a legtisztább forrásunkig, az ősi magyar mesékig, mivel ezek hordozzák az ártatlanságunkat. Legyünk méltók a védelemre, és őrizzük tudatosságunkat, mert egy beteg világnak egészséges emberekre van szüksége. 

’Mester és tanítványa’

Miért keresel magadnak gurut? Azért, hogy legyen kire támaszkodnod? Azért, hogy legyen, aki megmondja, mit és hogyan csinálj? Azért, hogy legyen, aki ’apád helyett, apád lesz’? Vagy csak szimplán elakadtál a spirituális útkeresésben, és iránymutatásra van szükséged valakitől, aki már megjárta ezt az utat? Szükséged van valakire, akiben megbízhatsz, és aki tudja, hogy min mész keresztül?

Az igaz mesternek és a jó tanítványnak egyaránt megvan a maga ismérve. Kettőn áll a vásár. Ahhoz, hogy valakiből ’mester’ legyen, nagyon sokat kell tanulnia, nagyon sokat kell változnia és sokat kell szenvednie, mert a változás, szenvedéssel jár.

Elengedés, megértés, bölcsesség, béke. A folyamatot egyre növekvő fájdalom kíséri, ahogy a világi boldogság illúziója bomlásnak indul, és lassan végleg elenyészik. Helyette megjelenik az, amiről most még nem sokat tudunk, mert a földi életben való, pánikszerű boldogság keresés általában eltakarja előlünk.

Valami több, valami nagyobb…    

Aki ezt egyszer igazán megtapasztalja, azt többé nem fogják a korlátolt földi örömök kielégíteni.

Itt maradsz ugyan az anyagi világban, de ettől kezdve, ezt a ’valami nagyobbat, valami többet’ fogod keresni olyan szenvedéllyel, amilyennel a szerencsejátékos teszi fel minden vagyonát egyetlen egy számra. Véges életedet teszed kockára a végtelenért. Amikor eljön ez a pont, megértél arra, hogy tanítvány légy.

Ha már megjártad az utat, és elkezded kötelességednek érezni, hogy azt meg is mutasd az arra érdemeseknek, mesterré váltál. Innentől tanítványok gyűlnek köréd, akik az igazságot keresik, és akikkel egymás kölcsönös és határtalan bizalmát élvezitek.

Egy gurunak is fenn kell, tartania fizikai testét, ezért tanítványaitól, támogatóitól elfogadhatja mindazt, amire szüksége van, anélkül, hogy világi javakat halmozna fel.

Egy igazi mester mélységesen megveti a vagyont, és minden elmúlásnak alávetett dolgot. Már maga, a birtoklás is távol áll tőle, hisz jól tudja, mennyi szenvedés forrása a ragaszkodás.

Ettől kezdve, meglehetősen visszás, amikor egy guru Rolls Royce-okat gyűjt, luxus villákat, yact-okat vásárol, franchise-birodalmat épít, vagy egyéb módon tobzódik az anyagi javakban.

Minderre természetesen a tanítványok lehúzása és végletekig való kizsákmányolása révén összeharácsolt pénzekből, meg a vagyonokért árusított tanfolyamokból tesznek szert.

Ez a ’guru business’….

Ahhoz, hogy a tanítványok esetleges gyanakvását elaltassák, legegyszerűbb eszköz a tömeg hipnózis, egyéni szinten pedig a bűntudatkeltés („hol van a gurud felé való odaadásod?”), némi ezoterikus parasztvakítással („Tudod, hogy csak érted teszem, hogy feloldjam benned a ragaszkodást…”) fűszerezve.

Ha mindez nem volna elég, be lehet még dobni a jól ismert szlogent: „Ha holnap elvennék a cadillac-et és gyalog kellene mennem, én akkor is boldog lennék.”

Minden tiszteletem a ’birodalom vezére’ felé, de hiszi a piszi…

A szabadság óriási felelősség. A guru olyan, mint egy politikus. Nagyon sok mindent megtehet, amit nem helyes megtenni. Mivel nincs, aki az orrára koppinthatna, borzasztóan nagy a kísértés. Szegények sokszor bizony el is véreznek az olyan alapvető területeken, mint a tanítványok büntetlen anyagi, szexuális, spirituális és minden egyéb módon való kihasználása...

Márpedig ha arra vágysz, hogy ilyen módon kihasználjanak, akkor valószínűleg nem vagy még érett arra, hogy tanítvány légy, mert kicsinyes játszmáidat és fel nem oldott, hibás mintáidat követed. Ehhez pedig fölösleges gurut keresned. Elég egy rossz párkapcsolat, egy lélek-ölő munkahely vagy egy császár komplexusos főnök. 

A ’guru terápia’ nem gyógyít ki a saját hülyeségünkből.

Először vállald a felelősséget az életedért, a tetteidért, de más helyett ne vidd el a balhét! Nincs ’jogod’, hogy elvedd tőle a lehetőséget, hogy ő is vállalja a saját felelősségét.

Ha az igazság keresésére indulsz, nem fordulhatsz vissza, és bírnod kell az ezzel járó fájdalmat. 

Legyél hát éber, és ne csak a divatos mű-guruk között nézz szét, mert az igazi mesterek sokszor szinte láthatatlanul szerények. Kerülik a zajt, nem keresik saját, beteg vágyaik kielégülését, viszont a rendelkezésükre álló minden eszközzel fáradhatatlanul munkálkodnak a világ meggyógyításán, miközben a saját személyük teljesen beleolvad tevékenységükbe.

Hiszed, vagy sem, de létezik ilyen is. Hagyd hát ott a ’guru börze’ fékeveszett fesztivál hangulatát, és lecsendesített szívvel indulj el a saját utadon, ahol megtalálhatod a Veled egy ívásúakat, és a maga idejében, a valódi mester is szembejön majd.