Építő és lebontó gondolatok Matszjászana gyakorlásához

Újabb érdekes házi feladatot kaptunk a jógaoktató képzésen. Hogyan mesélnéd el a tanítványaidnak matszjászana (halpóz) gyakorlása közben az ászanáról szóló mitikus történetet, úgy, hogy annak tanulsága is legyen? Minderre összesen 7 lélegzetnyi időd van (1 lélegzetre belekerülnek, 5 lélegzetig tartják, 1 lélegzetre kikerülnek belőle).

Úgy tűnik, megint az intuíciómra kell, hagyatkozzak, ugyanis már maga a történet is meglehetősen kaotikus, és elég sokféle változat kering róla szerte a világban.

Az alap sztori úgy néz ki, hogy Síva, nagy megvilágosodását követően, éppen adja át a jóga esszenciáját párjának Párvatinak, miközben Matszja, Visnu első avatárja, félig ember, félig hal testben, galád módon kihallgatja Őket, és úgy, ahogy van, lenyúlja Síva minden tudását… Gyakorlatilag Ő, az első Visnu avatár lesz az első jóga tanítvány.

Ezt, mint tényt közlik, anélkül, hogy a történetben bárkinek a viselkedését is minősítenék.

Egy másik történetben, ugyanez a mitikus hős (Matsya) menti meg Manut, az első embert, a nagy Özönvíztől. Először figyelmezteti a várható vészre, majd elhúzza a bárkát az első szárazföldig, gondolom a Himalája valamelyik csúcsához. Komment, tanulság, vagy bármilyen magyarázat ehhez sincs. Teljesen ránk bízzák, mit kezdünk vele.

Nincs mese, nekem kell, előrántanom valami frappáns tanulságot mindebből.

Azért eléggé embert próbáló feladat ez. Ha megnézem, elsőre milyen tanulságok jönnek, csupa olyan dolgot kapok, amitől bizony könnyen rekeszizom sérvet kaphat a röhögéstől szegény tanítvány, különösen ebben a pózban.

Mondhatom például ezt: „Ha valakit ki akarsz hallgatni, feltétlenül halpózban tedd, mert így senkinek nem fog feltűnni, hogy hallgatózol…”

Vagy nézzük a másik történetet: „Ha özönvíz közeleg, figyelj a halakra. Nem tudhatod, melyikben rejtőzik Visnu…”

Na de félre a tréfát! Nézzük meg, mi lehet e történetek tanulsága, mai, nem kicsit romlott világunk számára. „Légy óvatos, ha valami új, szenzációs dologra jössz rá. Mindig ólálkodnak a közeledben olyanok, akik készséggel lenyúlják az ötleteidet. De akár meg is fordíthatjuk. „Légy résen, hisz bármikor bukkanhatsz lenyúlni való ötletekre. Alkalom szüli a tolvajt… „

Még mindig nem érzem, hogy karcolnám a lényeget. Ha az a végső tanulság, hogy senkiben sem szabad bízni, legjobb, ha veszek egy jó erős kötelet, és felkötöm magam…    

Nem, itt valami egészen másról van szó.

Egyszerűbb, ha magából, a pózból indulok ki.

Ahogy a fejtetőd a talajt érinti, a feje tetejére áll a világ, Te pedig, kitárt mellkassal, nyugodt, nyitott és befogadó állapotba kerülsz. Ebben a pózban annyira kiemelkedik a szív, hogy egyszerűen nem lehet rosszindulatot dédelgetni senki felé.

„Légy Te az a hegycsúcs, amin fennakad minden, ami igazán fontos. Engedd, hogy intuíciód hala elvezessen a megszabaduláshoz. A megbocsátásra, nem azoknak van szüksége, akikre neheztelsz, hanem Neked, hogy tovább tudj lépni.

Légy hát nyitott, és engedd el zavaró érzelmeidet. Engedd, hadd folyjék ki Belőled természetesen minden harag, félelem, szorongás, sóvárgás, ragaszkodás és betompultság. Most tudsz igazán könnyedén tanulni, üres tudattal. Engedd, hogy kitisztuljon Belőled minden akadály, és feltörjön legbelsőbb, kristály tiszta lényed hűsítő forrása. Mosd meg benne a lelked. Fújj ki magadból mindent, amire már nincs szükséged.”

Most helyezkedj kényelmes hanyatt fekvésbe, fejjel a tanárod felé, és hosszan fújd ki a levegőt. Megérkeztél. Végre jöhet egy igazán finom savászana.

Jó gyakorlást, jó útkeresést kívánok Neked.

Melyik a legrégebbi ászana?

Előre szólok, hogy erre a kérdésre nem tudok választ adni.

Nem is biztos, hogy van rá bármilyen elfogadható válasz. Már a hagyomány is 84 ászanáról beszél melyet Síva tanított meg először hitvesének Párvatinak, azután meg a 7 Bölcsnek (a Szapta Rishik). Hogy ezek közül melyik a legelső arról nem nagyon van infó, talán mert ez a fajta hierarchia (első és legfontosabb), nem jellemző a jógára.

Az első jóga tanítás ideje természetesen mitikus korokba nyúlik vissza, miután Síva, (itt, mint Ádijógi, az első jógi) megvilágosodását követően, hirtelen transzba esett, és eljárta táncát, melyben a legvadabb önkívület (mostanában inkább önbevület), őrült megnyilvánulásai és a tökéletes nyugalom pozíciói követték egymást.

Mindez a Himalája hegyei, azon belül is a Kailásza felett történt.

3 dolog tűnik fel nekem ezzel a történettel kapcsolatban:

• ·        Mitikus idő,
• ·        Mitikus tér,
• ·        Az Ős-Jóga, mint vad táncmozdulatok és a tökéletes béke mozdulatlanságának sajátos találkozása.

A mitikus idő annyira régi időt jelent, ami már szinte túl van az időn. Egy olyan korban történt, ahol „még” nem volt IDŐ… Ha jól belegondolunk, ez inkább egy állapotot, mégpedig a tökéletes jelent jelenti, mely teljesen érintetlen a múlt és a jövő démonaitól.

Mindenki úgy jön a világra, hogy hoz magával egy olyan, archetipikus, ős-tudást, melyet tanulás nélkül is tud. Minden gyerek tuja, hogy néz ki a Boszorkány. A Királylányt pedig, állítólag még az afrikai gyerekek is szőkének rajzolják.

A mitikus tér és a mitikus idő ugyanígy, mindenki számára elérhető. Ez, az „ITT és MOST”, téren és időn kívüli birodalma.

Van a tibetieknek egy mitikus királysága, a Sambala, melyet, ha nagyon helyhez akarnak kötni, a Kailásza Hegység környékére teszik. A Sambala egy olyan királyság, ahol csak megvilágosodott uralkodók és megvilágosodott népek élnek. 

Ez a királyság később eltűnt, hogy a romlottabb korok embere ne találhassa meg. Érdekes kapcsolás, hogy ezek szerint, a romlottabb korok embere elvesztette kapcsolatát a jelen pillanattal, s talán éppen ez okozta romlását. Vannak azonban Sambalai Útikalaúzok, melyek az avatott olvasót elvezethetik ebbe a (most már) téren és időn kívüli birodalomba. Hogy ez az út valóságos út, vagy egyfajta szimbolikus, spirituális utazás, arról megoszlanak a vélemények. Az viszont feltűnik, hogy Síva első táncának helye és a Sambala birodalma ugyanott található.

A Kailásza Hegység a Manaszarovar Tóval, azóta is kedvelt zarándokhelynek számít, főleg buddhisták körében.

A jógát, és a megvilágosodott uralkodók királyságát tehát az Itt és Most Mitikus, Téren és Időn kívüli Birodalmában érdemes keresnünk.

Hogy ez az Ős-Jóga konkrétan milyen ászanákat is tartalmazott, az lehet, hogy mellékes ahhoz képest, hogy ezekben az ászanákban mi történik valójában. (Síva is csak 84-et adott át a 84 ezerből...) A fékeveszett tombolásban is megtalálhatjuk a tökéletes nyugalmat és a legmélyebb meditáció mozdulatlansága is lehet végtelenül intenzív. 

Lényeg, hogy mindkét állapot tökéletesen uralt legyen. Ebben az összefüggésben, a jóga, mint a tudatfolyamatok igába hajtása és a jóga, mint egyesülés, egyaránt értelmet nyer. Tudatosan jelen lenni egy magasabb vezérlésű, extatikus táncban, vagy követni az intuíciónkat egy elmélyültebb, meditációs állapotban, a jóga szempontjából, akár az érem két oldala is lehet.

Ha ezt megértjük, abban a hihetetlenül színes, heterogén világban is könnyebb lesz eligazodnunk, ami a mai Jóga piacot jellemzi, és ami egyébként könnyen összezavarhatja az  jelen pillanat varázsától elszakadt embert.

Jó gyakorlást és tisztán látást kívánok Neked.